Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - BÁCSKAI VERA Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére

nézett le. És csak a koncentráció megvalósítása, a haladás előmozdítása érdekében küzdötte le előítéleteit, arisztokratikus tartózkodását a polgárokkal szemben, és volt hajlandó az általa legnagyobbra értékelt képviselőivel bizonyos társadalmi kapcsolatokat is fenntartani. A kaszinóval s a lóversenyekkel elsősorban a nemességet igyekezett Pestre vonzani. Az 1840-es években már nemcsak a város vonzerejének növelését, de a helyi lakosok életkörülményeinek javítását is szem előtt tartotta. A viszonylag rövid életű, 1840-ben alapított Hajósegylet látszólag egy szűk társadalmi réteg szórakozását volt hivatva biztosítani, amelyből azonban „Pest városára, az ittlakás keheméinek szaporítása s így több pénzköltő lakosok ide édesgetése által nem megvetendő haszon és dísz háruland". A városi ifjúság testnevelését szorgalmazta 1842-ben egy labdaház és gimnasztikai iskola alapításával, e vállalkozását azonban nem sikerült megvalósítania. Budapesti főműve, a két várost összekapcsoló állandó híd felépítésénél szüksége is volt legalább közvetlen hívei támogatására, mert e tervnek megvalósítása nemcsak a közöny leküzdését, a szokásos fáradságos munkát igényelte, de majd két évtizedre szembeállította mind a nemesség, mind a polgárság nagy részével. A két város egyesítésének jelképévé vált állandó híd gondolata jóval azelőtt fogant meg, hogy a főváros gazdasági-politikai-kulturális központtá emelésének programját átgondolta. 1821 januárjában, amikor apja halálhírére Debrecenből Bécsbe sietett, a jégzajlás miatt napokig Pesten rekedve mondotta, hogy egy évi jövedelmét fordítaná egy Buda és Pest között építendő hídra. A jégzajlás nemcsak a két várost, hanem a keleti s nyugati országrészt is elszakította egymástól, és így saját tapasztalatából merített, mikor a híd létesítését országos érdeknek minősítette, mert megvalósítása esetén „...a kereskedő, a kalmár, a speculans, a negocians biztosan átszállíthatják portékáikat az egyik partról a másikra, s dolgaikat egy óráig, egy percenetig pontosan folytathatják és végezhetik; s mennyi függ egy pillanattól!" Az állandó híd építése egyúttal a főváros egyesítésének is legfontosabb előfeltétele volt. A két város egyesítésének, sőt elnevezésének ötletét egy angol, nyilván költött személy szájába adta, akinek „levéltöredékét" az 1831-ben megjelent Világ című munkájában adta közzé. „Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, mely kevés év sőt hónap múlva oly megszokottan s könnyen hangzanék, mint Bukarest; s így a két város egyesülne, mely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Mily haszon áradna ezen egyesülésből, mily virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken és oly távol Erdélytül, hanem az ország szívében tartatnék... Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy és nem megosztott, ellentmondó szívnek." A híd nemcsak a két város egyesítését, az országos forgalom állandóságát volt hivatva biztosítani, hanem - s itt látszik legjobban, milyen átgondoltan kapcsolódtak össze Széchenyi programjának egyes láncszemei - a hídvám általános Fizetési kötelezettségének bevezetésével lépést jelentett a közteherviselés megvalósításához. A