Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom

és abban a helyzetmegítélésben, hogy a magyar kormány reakciós irányba tolódik el. információink szerint Nagy kettős játékotjátszik és egyre inkább a reakciós erők befolyása alá kerül. Egyelőre nem lépünk fel nyíltan Nagy ellen, de nem nyugszunk bele a reakciós fordulatba. " A határozatok szűkszavúsága ellenére világosan kirajzolódik az alapvető politikai döntés kivitelezésének hármas útja: 1. A katonai intézkedések Zsukov, majd november 1-től a Magyarországra utazó Konyev marsall feladatkörébe tartoztak. Zsukov november 4-e utáni jelentéseiből kiderül, hogy a korábbi állásponttal ellentétes döntés született: mivel a teljes magyar hadsereget (potenciális) ellenségként vették számításba, csapaterősítéseket kellett küldeni.

50 2. A nemzetközi előkészítés, a szövetségesek tájékoztatása feladatát maga Hruscsov, továbbá Malenkov és Molotov vállalták magukra, ennek részletei, a kínaiakkal folytatott moszkvai, a lengyelekkel való breszti, és a Titóval való brioni tárgyalások ismeretesek. A határozat maga is a kínaiakkal való konzultáció eredményeként született, amit Kína súlya a kommunista világban indokolt, továbbá a kínai különvélemény a desztálinizáció kérdésében éppúgy, mint a csak tíz nappal korábbi esetleges lengyelországi katonai fellépéssel kapcsolatban. Kína most-legalábbis Hruscsov emlékirata és a brioni megbeszélésekről készített feljegyzés szerint - egyetértett.

51 3. A magyarországi új politikai központ létrehozása körül bábáskodtak a legtöbben. Október 31-én a titkárság négy tagja kezdte meg a dokumentumok előkészítését. Ezek közül a legfontosabbnak szánt - az új kormány felhívása - oroszul, Moszkvában készült. Az elnökség november 1-i ülésén ebből a teamből csak Brezsnyev maradt, szó esik azonban Szerövről is, aki bizonyára továbbra is Budapesten, vagy a közeli Tökölön tartózkodott. Az ő feladata volt (Andropovval együtt) az új központ személyi állományának biztosítása, valamint a kulcsemberek Moszkvába juttatása. 50. Zsukov és Szokolovszkij 1956. október 24-i jelentése szerint az elsó akcióban 31 550 fó (öt hadosztály) vett részt, valamint riadókészültségbe helyezték a légierő négy hadosztályát (Hiányzó lapok, 99-100.p.). A szovjet HM 199l-es veszteséglistája szerint a magyarországi harcokban 58 821 fő vett részt a Szovjet Hadsereg részéről (Hiányzó lapok, 142.p.), ami bizonyos képet ad az erősítések mértékéről, különösen ha figyelembe vesszük a feltehetően 28-a után az akcióból és részben az országból is kivont állományt. Zsukov és Szeröv jelentéseit a magyar hadsereg lefegyverzéséről lásd Jelcin-dosszié 93-103.p., és Hiányzó lapok 145-164.

p., kihagyásokkal. 51. Lásd Tischler János: Lengyel követjelentések és a Budapesti Lengyel Nagykövetségnek Varsóból küldött táviratok az 1956-os magyar forradalom időszaka alatt. Társadalmi Szemle, 1992. lO.sz. 73.p. Khruschev: Remembers. London, Andre Deutsch, 1971. (a Magyarországról szóló 15. fejezetet magyarul lásd. Máshonnan Beszélő, 6.sz. 1986.). lásd még Micunovic, Veljko: Tito követe voltam. Moszkva, 1956-1958. Bp. Interart, 1990.128-137.p. 52. Jelcin-dosszié, ll/20.sz. dokumentum, 87-93.p., különösen a hozzá fűzött szerkesztői jegyzetet, uo. 92-93.p. 53. Jelcin-dosszié, 11/14. sz. dokumentum, 75-76.p.