Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom

is korábban tárgyaltak és segítséget ígértek. Miután a telefonbeszélgetés befejeződött, [Gerő] közölte, hogy a szovjet csapatok parancsot kaptak, hogy Budapest felé vonuljanak. A jelenlevők Gerő Ernőnek ezt a közlését szó nélkül tudomásul vették."

24 Hruscsov október 24-i tájékoztatása a Bajza utca október 24-i jelentésén és a nyomban Magyarországra menesztett rendkívüli bizottság, Mikojan és Szuszlov első beszámolóján alapult. A bizottság fő feladata a korábbiakhoz hasonlóan a tájékozódás, majd a válsághelyzetből adódó személyi változások „levezénylése" lehetett. Az egyéb vonatkozások (a megmozdulás elfojtása és a felelősökkel való elbánás) a kiegészítő (nem-elnökségi szintű) tagok: Szeröv KGB-főnök és Malinyin vezérkari főnökhelyettes feladatkörébe tartozott. Hogy a nyári rendkívüli missziók esetétől gyökeresen eltérő szituáció alakult ki, azt már csak abból is érzékelhették az emisszáriusok, hogy a személyi változásokkal egyszerűen nem várták meg őket, pedig Moszkvából ezt kérték. A pillanatnyi legfontosabb poszton, a pártfőtitkárén azonban egyelőre nem történt változás. Az első rendkívüli szintű szovjet helyszíni jelentés szembeötlően optimistán ítélte meg a helyzetet: az október 23-i tüntetés és az éjszaka kitört fegyveres felkelés méreteit a magyarok „túlbecsülték". Mindez Moszkvából, ahol a figyelem még mindig a lengyel pártválság megoldására összpontosult, még kedvezőbbnek tűnt. Mikojanék jelentéséből még kiviláglik, hogy Gerő és Nagy Imre között a szovjetek tájékoztatása során két kérdésben is feszültségről árulkodó szóváltás támadt: Nagy Imre szóvá tette a politikai válasz-lépések késedelmes, illetve hibás voltát ("ha a tömeghez már korábban szóltak volna és a nagygyűlés előtt vagy alatt bejelentették volna a vezetésben végrehajtott változásokat, az események nem fajultak volna idáig" ) és érzékeltette, hogy Gerő leváltását nem a politikai vezetés berkeiből, hanem „alulról" követelik. Mikojanék nem kommentálták e közléseket, talán nem is értették pontosan, Hruscsov viszont már csak a magyar veze27 tésben uralkodó „teljes nézetazonosságról" tájékoztatott. A személyi változások utólagos egyeztetése miatt feltételezhető, hogy a részben megújult magyar vezetés és a szovjetek között eleve bizonyos feszültség lépett fel. Moszkvában Hruscsov a vezetésbe bevont pártellenzékieket (főleg Losonczyt és Köbölt) nem különösebben kedvező szavakkal jellemezte. Nagy 24. MOL Jelenkori Gyűjtemény XX-5-h. Nagy Imre és társai pere Vizsgálati ir. l.köt. 75.old. Nagy Imre 1957. június Rdélelötti kihallgatása. 25. Mikojan és Szuszlov beszámolóját lásd: Jelcin-dosszié, ll/l .sz. dokumentum, 47-50. Andropov jelentése nem szerepel az átadott és megjelent iratok között, de tartalmára utal Mikojanék jelentése (uo. 49.p.: „Nem közöljük itt a párt és a kormány vezetésében végrehajtott személyi változtatásokra vonatkozó információt, mivel ezt a nagykövetség már megküldte Moszkvába." Vö. Hruscsov tájékoztatójával, Az 1956. október 24-i moszkvai értekezlet, i.m. 153-154.p.). 26. Jelcin-dosszié, ll/l .sz. dokumentum, 49.p. 27. Az 1956. október 24-i moszkvai értekezlet, i.m. 155.p.