Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
ÉPÍTŐK ÉS ÉPÜLETEK - GÁBOR ESZTER Az Erdődy, Semsey, Vanderbilt Gladys palota
a szabályt, akkor a tanács mérnöki hivatala és a középítési hetes albizottság minden esetben szóvá tette a mulasztást, és annak kiküszöböléséhez kötötte az építési engedély kiadását. Ha a kivitel során tértek el az előírástól, azt a lakhatási engedély kiadásakor szankcionálták valamilyen formában. Itt sem az építési, sem a lakhatási engedély-iratokban nincs nyoma annak, hogy bárki is kifogásolta volna a pince elhelyezését, vagy a padlásemelet meglétét, illetve belmagasságát. Ez a tény alkalmasint összefügghet azzal, hogy a terveket benyújtó, illetve a lakhatási engedélyért folyamodó építész - Weber Antal - azonos volt a középítési hetes albizottság elnökével. Az Erdődy villa földszintje, ahogy már említettem, mindössze négy lépcsőfoknyira emelkedett a kert szintje fölé. A földszinti padlómagasság - a környéken meglehetősen szokatlan módon - mindössze 0.47 m volt. Máshol - már azért is, hogy a konyhák az előírásoknak megfelelően elférjenek az alagsorban - rendre meghaladta az egy métert. A szokásosnál alacsonyabb padlómagassággal épült az Andrássy út 125. szám alatti villa - szintén Weber terve szerint, báró Révay Ferenc részére -, ez utóbbiban azonban a konyha nem az alagsorba, hanem a földszintre került. Weber harmadik villájának tervei sajnos elvesztek, magát az épületet 1904-ben lebontották, az egyetlen fennmaradt fotóból azonban megállapítható, hogy az udvarról tíz lépcsőfok vezetett a földszintre - az tehát kb. 1.50 m magasan kezdődött. Mindebből arra merek következtetni, hogy az Erdődy villa szokatlanul alacsonyan induló földszintje valószínűleg az építtető kívánsága és nem az építész koncepciójának része lehetett. Volt még egy különössége az Erdődy villának, amelyben szintén hasonlított a Révay villához. Az ugyanis, hogy a földszint mindkét épületben alárendelt szerepű, és az építtető lakóhelyiségei mind az emeletre kerültek. A sugárúti villáknak két típusuk volt. Legtöbbjükben - a házmester- vagy kertészlakást nem számítva - egy lakás volt, de már az első időktől kezdve épültek több - szintenként egy lakásúak is. Ez utóbbiak most nem jönnek szóba analógiaként. Az egylakásos villák szokásos elrendezése szerint a megemelt földszinten kapott helyet a lakás reprezentatív szférája - az ebédlő, a szalon és a dolgozószoba -, míg az emeletre kerültek a hálószobák, a gyermekszoba (-szobák) és a fürdőszoba. A konyha sokszor az alagsorba szorult, és gyakran ott kapott helyet a személyzet is. Nagyobb házakban egy részük esetleg az emeleten. Ettől a lakásmodelltől tért el az említett két villa. Azonnal meg kell jegyeznünk, hogy építtetőik is eltértek a szokásos családmodelltől. Révay Ferenc (1834-1914) különc, emberkerülő hírében állt. Magányosan, csak cselédségével érintkezve élt villájában. Ott sem kellett hely asszonynak és gyerekeknek, de az Erdődy villától eltérően, vendégeknek sem. A villák különösségei tehát nem az építésztől eredtek, de az nem lehetett véletlen, hogy a két öregedő arisztokrata a feltörőben lévő új építészgeneráció mellett konzervatívnak tűnő Webert választotta villája tervezőjéül.
