Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

tessel megkezdett tárgyalásokat. Ezen szembetűnő volt, hogy Kádár - hiába magyarázták neki már annyian és annyiszor - még mindig nem fogta fel, miként is kerültek Nagyék a jugoszláv követségre. „Nem az ellenforradalmi terroristák elől menekültek - győzködte Vidié-et -, bár ilyen indokkal kérték a menedéket november 2-án, hanem inkább arról volt szó, hogy a forradalmi Munkás-Paraszt Kormány illetékessége alól igyekeztek kivonni magukat... Részükről politikai célzatosság volt abban, hogy menedékjogot kérnek és éppen a jugoszláv követségen. Nagy és Losonczy miniszterek voltak, amikor a menedéket megkapták. Abban az órában őket egyszer magánembereknek nem lehetett tekinteni, és a menedékjogot nem lehetett volna úgy felfogni, hogy ők magánszemélyek." Kádár - bár három nappal korábban tiltakozott ellene - most ő maga javasolta, hogy a jugoszlávoknak úgy kellene Nagyékkal eljárniuk, ahogy azt tették Lukács, Szántó és Vas esetében.

b2 Tekintettel arra, hogy az említettek kivétel nélkül le voltak tartóztatva, nem lehet kérdés, hogy Kádár készségessége - hiszen már hajlandó volt írásos garanciát adni - nem több, mint fügefalevél. Később Kádár így jellemezte a helyzetet: „Van egy kétoldalú megállapodás közöttünk, amelyet ki53 kényszerítettek belőlünk." Holott egyáltalán nem erről volt szó, nem megállapodás volt, hanem írásban vállalt garancia: „Ha a jugoszláv elvtársak erre külön nagy súlyt helyeznek megtehetjük, hogy abban a levélben, amit kérnek tőlünk... rögzíthetjük azt az álláspontunkat, hogy a Nagy-csoporttal szemben, múltbeli hibáikért nem akarunk megtorlással élni... Az a szándékunk, hogy a volt dolgokért megtorlást nem alkalmazunk velük szemben... Ez a szándékunk akkor is fennáll, ha semmi írásos közlést nem teszünk." Vidié - bár aligha hitte Kádár szavait - kijelentette, hogy az ígért garancia esetén „teljes morális alappal megmondhatná Nagynak és Losonczyéknak, hogy nem látnak tovább indokot, hogy tovább ott maradjanak a nagykövetségen, őket semmi veszély nem fenyegeti, szabadon elhagyhatják a követséget és hazamehetnek. Ez nekik teljesen elég... Ilyen alapon még ma rögtön el tudnák intézni az ügyet... A többi Magyarország belügye. Nagy Imre személyes ügye, hogy mit fog csinálni és amit csinál, azért felelős a saját országa törvényei szerint. Ezt a jugoszláv kormány teljesen megérti." E kölcsönösen megértett álláspont után már-már kimondottan cinikusnak tűnt, hogy Vidié - mintegy saját lelkiismeretét megnyugtatandó -szóvá tette a követségen lévők sanyarú körülményeit, megemlítve, hogy az őrség - holott a nagykövet szóvá tette - még orvost sem enged be az épületbe. Kádár elhűlve hallgatta az ilyen felháborító eljárásról szóló panaszt, rá is kérdezett, hogy Soldatié hol is 52. Jugoszláv iratok 53. Ripp 169-170.