Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

a beszédében ennek ellenkezőjét is -, de azok nem állnak szóba vele.) Szántó már idézett tanúvallomásában kijelentette, hogy „én magam már ekkor nem vettem aktívan részt a megbeszélésekben, mert elhatároztam, hogy az első lehetséges alkalommal távozom a követségről".

32 Valójában Szántó ekkor még nagyon is aktív volt, sőt a jugoszláv diplomatákkal folytatott tárgyalás után megtartott intéző bizottsági ülés is elsőként éppen az ő javaslatát vitatta meg: „1. Szántó elvtárs bejelentése alapján az Intéző Bizottság elhatározza, hogy ragaszkodik a lengyel nagykövettel való tárgyaláshoz, s egyben fel kell vetni Soldatié elvtárs előtt a helyzetünkkel kapcsolatos kérdéseket: ők hívtak bennünket..." (Ez utóbbi megfogalmazására azért volt szükség, mert a követség alkalmazottai egyre inkább érzékeltették a magyarokkal, jelenlétük terhes számukra a követségen.)

33 Tito pulai beszéde, ismertté válásának első pillanatától, magabiztosabbá tette Kádárt, ezt a pártvezetés aznapi ülésén nyíltan ki is mondta. „Tito elvtárs beszéde nagy segítséget nyújt nekünk. Mi megmondtuk már a múltkor, hogy nem volt szerencsés a kívülről való beavatkozás Nagy Imre kérdésében a magyar ügyekbe. Tito elvtárs velünk egyetértett." Kádár jelezte egyben, hogy felújultak a tárgyalások a jugoszláv nagykövettel, pontosabban éppen aznapra várja Soldatic-ot, akit arra akar kérni, hogy „foglaljanak állást a követségen tartózkodó Nagy Imre csoporttal kapcsolatban". A magyar pártvezér beigazolva látta korábbi félelmeit, Nagy lemondásának hiánya nemzetközileg elszigeteli kormányát: „Az a veszély, amelyet először vázoltam, hogy Magyarországon két kormány lesz, ténnyé vált. Ezt több jel mutatja." Kádárt leginkább az zavarta, hogy Kéthly Anna az ENSZ-ben a törvényes magyar kormány képviselőjeként lépett fel, valamint az a tény, hogy „munkásküldöttségek tömegesen kérik Nagy Imrét a kormányba, vagy Nagy Imrét és Maiétert a kormányba". A magyar pártvezér a kormányának nyújtott jugoszláv támogatás ellenére határozottan kijelentette, hogy „nincs olyan kormány, amely hajlandó lenne saját fővárosában egy másik kormányt eltűrni". Beszámolt Nagy Tamás letartóztatásáról, amire a jugoszláv követség előtt került sor, illetve arról, hogy közbenjárásukra az oroszok szabadon engedték, de ebből azt a következtetést vonta le, hogy a „Nagy Imre csoport a jugoszláv követségről szervezi ellenünk a mozgalmat". Kádár tehát - legalábbis a legszűkebb pártvezetés előtt - nyíltan kijelentette, hogy fel sem merülhet Nagy Imréék távozása. „Meg kell hogy őket kapjuk, mert két kérdést feltétlenül tisztáznunk kell: 1./ Hajlandók-e lemondani mint kormány és ezzel helyreállítani az egyedüli kormány teljes tekintélyét, 32. ÚMKL V-l 50.000/13. 33. ÚMKL V-l 50.000/14.