Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

Nem tanácsolták, hanem tényként konstatálták Nagyék szembenállását Kádárral: „Mi, jugoszlávok, megértjük, hogy nem akarnak együttműködni a kormánynyal. De az oroszok itt vannak, a Kádár-kormány itt van. Mi ellene voltunk a szovjet csapatok intervenciójának." Ezzel együtt Zeé nem titkolta, hogy számukra még mindig ez a kellemesebb, elfogadhatóbb megoldás: „Mi szívesebben látunk itt szovjet csapatokat - mint egy jobboldali kormányt." Nagy Imre rákérdezett, vajon jól érti-e a jugoszláv diplomata szavait? „Amennyiben választani kell az orosz csapatok és a horthysták között - hangzott a válasz -, akkor inkább az oroszok. Tekintet nélkül arra, hogy hogyan fogják fel az oroszok, ez a szocializmus fejlődésének egy igen sötét oldala és ezt nálunk senki sem helyesli." A jugoszláv politikus nem tanácsolta, hanem diplomatikus módon közölte, nem lát lehetőséget arra, hogy Nagyék Jugoszláviába távozzanak, mondván „az emigráció sem jelent végleges megoldást". Szerintük tehát Nagyéknak Magyarországon kellene maradniuk, de ehhez szükség van arra, hogy a Kádár-kormány garantálja személyes biztonságukat. Az intéző bizottság kilenc pontban foglalta össze az ilyen jellegű „tárgyalások megindulásának feltételeit". Követelték a szovjet csapatok fokozatos visszavonását (az október 23 után érkezett egységeket azonnal, a többit pedig megfelelő tárgyalásokat követően), az ország semlegességének elismerését, a forradalmi szervek (mint pl. a munkástanácsok) megfelelő képviseletét, a demokratikus pártok szövetségén alapuló kormány és „nemzeti, demokratikus és szocialista egységfront" létrehozását, az ország gazdasági stabilizálását (akár azon az áron is, hogy amíg ez nem valósul meg, addig felfüggesztenék a pártok szervezkedését), külföldi kölcsönök felvételét, a jogrend és a törvényesség haladéktalan helyreállítását, a letartóztatottak szabadon bocsátását. Utolsó, kilencedik pontként a határozat leszögezte: „Bizalmatlanok vagyunk az MSZMP jelenlegi vezetőségével szemben és külön bizalmatlanok vagyunk Kádár János személyével szemben. Ez a pártvezetés letért az új párt programnyilatkozatának elvi alapjairól. Csak szavakban és néhány részletintézkedésben hirdeti a sztálinizmus elleni harcot, a valóságban mind belpolitikában, mind külpolitikában a Rákosi-Gerő-féle politikát folytatja. Kádár János kétszínű módon, anélkül, hogy nézeteiért elvi harcot folytatott volna, hagyta ott a párt bizalmából reáruházott párt- és kormányfunkciót. Lépéséről nem értesítette sem a pártvezetősé31 get, sem a kormányelnököt." A később „platformként" emlegetett határozat tehát „mindössze" a Kádár-kormánnyal folytatandó tárgyalások előfeltételeit foglalta össze. (Kádár az előző napi aktíván még azt állította, hogy ő tárgyalna Nagyékkal - bár állította ugyanabban 30. Szántó 1957. május 274 tanúkihallgatási jegyzökönyve. ÚMKL V-l 50.000/13 31. ÚMKL V-l 50.000/14.