Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom

Miközben ugyanis Budapesten többé már nem volt szükség rendkívüli meghatalmazottakra (Mikojanék 31-én hazamentek), az utódlási kérdés megoldása, mint rendesen, nem nélkülözhette az elnökség személyes asszisztenciáját. A szovjet vezetők egyszerű, személyekhez nagymértékben kötődő gondolkodása alapján a következő megoldások jöhettek szóba: a. Mint közreműködő, a politikai terv része: - Nagy Imre, abban az esetben, ha legalábbis a (feltételezett) október 26-i platform szellemében segítségül hívja a szovjeteket és lemond. - Rákosi, Gerő és társaik, akiknek valamilyen részvételét ha nem is az egyszemélyi vezető posztján, de számításba vették. Maga Rákosi erről december közepén Hruscsovnak a következőket írta: „...a szovjet fegyveres erők fellépését egyidejű erős politikai offenzíva támogatta volna, amelyben rajtam kívül részt vettek volna a Szovjetunióban tartózkodó magyar kommunisták és természetesen a magyarországi kommunisták."

54 Hogy kinek mi lett volna a szerepe, arról nem írt, de ha az ő egyszemélyi vezetése csak célzás formájában felmerül, azt aligha hagyta volna említés nélkül. Rákosi mindenesetre megpróbálta megszervezni saját politikai táborát: Boldoczki nagyköveten keresztül megpróbálta összehívni az (egyébként feloszlatott) MDP KV Moszkvába menekült tagjait.

55 b. Az egyszemélyi vezető posztján: - Kádár János, a párt vezetője, aki elfogadta a szovjetek tárgyalási felhívását november 1-én, anélkül, hogy erről a miniszterelnököt értesítette volna. Kádárról Mikojannak kedvező véleménye volt még júliusból, és a forradalom alatt is több alkalommal találkoztak. Mikojan figyelmét nem kerülte el Kádár eltérő álláspontja a fontos október 26-i napon.

56 - Münnich Ferenc, akinek - Kádár pártfőtitkársága mellett - talán csak a kormányfői szerepet szánták, amely az adott pillanatban és nemzetközi jogi szempontból jelentősebb volt. Ezekben a napokban a Bajza utcában ismét Andropovra hárult a fontos feladatok megoldása. A Nagy Imrével való kapcsolattartást „nagyköveti szintre" szállították le, így ő hallgathatta meg 1956. november l-jén a Parlamentben a miniszterelnök közlését a semlegesség és a Varsói Szerződésből való kilépés deklarálásáról. A „kapott direktívák szellemében" válaszoltam - jegyzi meg szűkszavúan Andropov jelentésében. Utasításai bizonyosan a Togliattinak küldött távirat tézisszerű megfogalmazásait tartalmazták - gyakorlatiasabb nyelven. Valószínűleg sokkal inkább foglalkoztatta másik feladata, a potenciális vezető garnitúra „ki54. Hiányzó lapok, 197.p. 55. Jelcin-dosszié, Hl/6, és lll/10.sz. dokumentumok, 129. és 140.p. 56. Hiányzó lapok, 109-113.p. 57. Jelcin-dosszié, ll/13.sz. dokumentum, 73-75.p.