Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
ÉPÍTŐK ÉS ÉPÜLETEK - GÁBOR ESZTER Az Erdődy, Semsey, Vanderbilt Gladys palota
gyerekszobákhoz vezetett, az udvari 1.60 m széles, 36 m hosszan végighúzódott az új szárnyon, és a személyzet közlekedését szolgálta. A Bajza utcai homlokzat nem volt egységes, mert a melléképület kb. 3-3.50 méterrel hátrább húzódott az utcavonaltól, mint a főépület oldalhomlokzata, az összekötő szárny további 4-4.50 méterrel beljebb épült. (A terveken itt hiányzik a méretezés.) A két épületrész magassága is különbözött: a régi épület párkánymagassága 10.83 m volt, felette viszonylag kis lejtésű tető; az új szárnyé 8.80, jóval meredekebb tetővel. Az új épület főpárkánya folytatódott az összekötő szárnyon, magasságuk megegyezett ugyan, de az utóbbin csaknem lapos tető volt. A Bajza utca felől igencsak mozgalmas körvonala volt a kibővített épületnek. A toldalék megoldásának alapgondolata olyan mértékig egyezik Weber első tervével, hogy arra kell gondolnunk, talán Erdődy azt is átadta, vagy legalább megmutatta az új tulajdonosnak és építészének. Az új melléképület azonban jóval nagyobb volt, mint az eredetileg tervezett. A mindkét változaton szereplő 3 nyílású összekötő szárny mellé Weber három, Meinig pedig hét ablaktengelyű melléképületet tervezett. Az eredeti főépülethez ekkor még kíméletesen nyúltak. Az átépítés során jóformán csak feltétlenül szükséges változtatásokat végeztek. Az eredetileg kétkarú lépcsőt háromkarúvá alakították. Ehhez a változtatáshoz Weber mintha előre helyet biztosított volna a lépcsőház és a szobák között elhelyezett folyosóval, melynek lebontása és a lépcsőtérhez kapcsolása nagyobb lélegzetű főlépcső-csarnok kialakítását tette lehetővé. A lépcsőház falán Meinig a félemelet magasságában a földszinti ablakokhoz igazodó formájú, de azoknál sokkal nagyobb ablakot vágott. Valószínűleg a Meinig-féle átépítés idejéből való a lépcsőházi kiváltó gerendát két alátámasztó herma-atlasz szobor. A földszinti középtengelyben (a loggia mögött) az épület logikájának ellentmondva, eredetileg két helyiség volt. Mondhatni ezt az ellentmondást oldotta fel Meinig, amikor a közfalat lebontotta, és egységes teret hozott létre. Az azonban már nem az épület logikájából, hanem az építtető fokozott térigényéből következett, hogy a loggia hátfalát is kiváltotta és a nyílásokat beüvegezve a loggia területét hozzákapcsolta a teremhez. A földszinten így létrejött 8.71x7.60 m (66 m 2 ) alapterületű helyiség falait tölgyfával burkolták. Az építészetileg kiemelt helyeken: a bejárati ajtó kétoldalán és a kiváltó gerenda alátámasztásában (a terem és a loggia közötti fal maradványa) kompozit oszlopfőjű vájolt falpilléreket alkalmazott a tervező, szintén a burkolat faanyagából. Faragott gyümölcsfüzér keretez egy kerek mezőt a lemetszett sarokban lévő márványkandalló fölött; ebben a keretben ma egy későbbi dombormű van: Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970) szignált műve. Egyelőre nem tudni, hogy eredetileg mit keretezett a burkolathoz tartozó, avval együtt készített füzér. A burkolat stílusa nem idegen az épülettől, bár inkább a klasszicizmusba áthajló későbarokkot eleveníti fel, mint az érett
