Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom
nökség elé kerültek. Érdekes, hogy 1956. április 29. és október 14. között Andropov 10 ismert jelentése és feljegyzése közül csak 4 jutott oda, ebből egy alkalommal ő maga címezte a pártvezetésnek összefoglalóját, kettő pedig októberre esett. Szeptember végén ugyanis Andrej Gromiko külügyminiszterhelyettes összefoglalót készített az Elnökségnek Andropov néhány, a válság mélyülését taglaló táviratáról. 16 Egyébként Andropov a Külügyminisztérium és a párt KB „Osztálya" (így hívták 1956-ban az SZKP KB külföldi kommunista pártokkal kapcsolatot tartó osztályát 17 ) számára küldte beszámolóit. A követség beosztottai továbbra is a vezetés preferált részterületeiről informálódtak, bejáratott személyes kapcsolatokat tartottak (elsősorban az egykori moszkvai magyar emigráció azon tagjaival, akik nem a csúcsvezetésben foglaltak helyet), jelentéseik pedig általában közepes szintekig jutottak csak el. A budapesti nagykövetség e nehéz napjaiban tanúsított helytállás a későbbiekben kedvező ajánlólevélnek bizonyult néhány munkatárs számára. Andropov nagykövet, aki 1954-ben állítólag egy politbürón belüli összecsapás nyomán bukott „le" Budapestre, 1957-ben már a moszkvai pártközpont osztályvezetőjeként foglalkozott Magyarországgal (is), hogy azután a KGB nagyhatalmú elnökeként eltöltött munkás évek után 1982-ben egészen a pártfőtitkári székig jusson. 1956os harmadtitkára, Valerij Krjucskov 1959-ben követte főnökét ugyanazon Kremlbeli osztályra, majd évekkel később a KGB-be. Az intézmény elnöki posztjáig ő is eljutott, de - legalábbis a Szovjetunió történetében - utolsóként. Mint az 1991. augusztusi államcsínykísérlet egyik vezéralakja, mindent megtett azért, hogy egykori elöljárója pályáját a végsőkig kövesse, ebben azonban - egyelőre - kudarcot vallott. 1956 válsághelyzetében természetesen nem bizonyult elégségesnek a mégoly tevékeny és elvhű követségi apparátus. Válsághelyzetek esetén a birodalmi tájékozódás rendkívüli szintre emelkedett, a szovjet Pártelnökség ilyenkor saját kebeléből rendkívüli meghatalmazottakat, képviselőket küldött hosszabb-rövidebb időre a helyszínre, a nyilvánosság lehetőség szerinti mellőzésével. A küldöttek a Titkárság vagy az Elnökség tagjai - bizonyára a Bajza utcai palota vendégszeretetét élvezték. Ők a helyi legfelsőbb vezetőkkel léptek kapcsolatba, információkat szereztek és helyszíni intézkedési joguk is lehetett, természetesen a központtal való állandó egyeztetés alapján. 1956 nyarától 1956 végéig négy ilyen rendkívüli küldöttség járt és tevékenykedett Magyarországon: 1. Mihail Szuszlov 1956. június 7-14. 2. Anasztáz Mikojan 1956. július 13-21. 3. Anasztáz Mikojan és Mihail Szuszlov, valamint Iván Szeröv (KGB elnök) és 16. Jelcin-dosszié, l/5.sz. dokumentum, 42-44.p. 17. Hiányzó lapok, 28-29.p. 7.lj.
