Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

az ÁVH uralmának évtizedeiben. Az ötvenes évek elején, a szocialista kőkorszak mélyén úgy látszott, az elpusztíthatatlan is pusztulásnak, romlásnak indult. És aztán, csaknem csodálatos módon, ismét beköltözött a városba a lázadás szelleme. A racionális magyarázat két tényezőt emelhet ki: több, régióbeli fővárostól eltérően, nálunk nem pusztult ki a soketnikumú, sok vallású, vállalkozó szellemű elit, és felzúdult a halott szervezetekbe zsúfolt, öntudatlannak vélt munkásnép. Ők találkoztak és fogtak össze 1956 októberében a pesti utcán, az Eskü-téren Petőfi szobránál, a Bem-szobornál, a Kossuth-téren a Parlament előtt. Az 56 novemberi megszállás és a megtorlás rombolta ugyan a város házait, pusztította harcosait, de nem ölte meg szellemét. A reformmozgalom, amely emberarcúvá akarta varázsolni a szocializmust, továbbélt; a féllegális, illegális mozgalom, amely más, szabad rendszert akart, a föld alatt terjedt; a nemzeti érzés a sok testvéri barátság ellenére is elevenen élt. És született egy másminő, nem forradalmi, nem politikai, nem megváltó, csak megőrző mozgalom is, talán nem is mozgalom, csak mozgás, kis csoport hobbyja: a városvédelem. Megmentett házakat, kapukat, kilincseket, műemlékszámba sem vehető várostöredékeket, a Mókus utca, a Kiskorona utca egy részét, szigetet a panelváros betontengerében. A hobbyból valóságos mozgalom lett, megnyert lokálpatriótákat, várostervezőket, építészeket, művészeket, történészeket. Újgazdag villanegyedek, szállodák, sortatarozások, a slumvidékek lebontása tanúsította az élet- és gondolkodásmód változását, Budapest újjáéledését. Az Andrássy út, amelyet a történelem Sztálin útra, Magyar Ifjúság útjára, Népköztársaság útra keresztelt, és az Oktogon, amely volt egykoron Mussolini, volt November 7-e tér, visszakapta becsületes nevét, s a Körönd, felejtve a Hitlerét, Kodály nevét vette fel. Nekilendült épületeinek restaurálása is. De ki és mi restaurálja lakóit, az embert?