Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen
a Hruscsovéknak tett ajánlatot, nem tudták megakadályozni, hogy a törvényes magyar kormány feje ne emelje fel szavát a szovjet katonai intervenció ellen. 5 Ekkor azonban már javában beindult a begyűjtési akció, amelynek révén 13 vezető politikust, továbbá 14 feleséget és 16 gyereket szedtek össze a követség épületében, vagyis a Dózsa György út és a Sztálin út (amely akkor éppen, rövid, átmeneti időre a Magyar Ifjúság útja nevet viselte) sarkán lévő épületbe, rajtuk kívül az egyik diplomata lakásán további három fő nyert menedéket. A követségen Tito üzenete várta Nagy Imrét, amelyben a jugoszláv elnök lemondását és a Kádár kormány elismerését kérte a magyar miniszterelnöktől. A magyar politikusok a javaslatot rövid tanácskozás után elvetették, s kifejezték azt a szándékukat, hogy minél előbb Jugoszláviába kívánnak távozni. 6 Soldatié tájékoztatta Nagyékat, hogy Jugoszláviába való kijuttatásuk gyakorlatilag az oroszoktól függ, ezt nekik kell garantálniuk , akik viszont a rádiószózat elhangzása után már csak egyetlen megoldást fogadtak volna el, Nagyék átadását a Szolnokon tartózkodó Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak. 8 Nem sokkal Nagy Imréék megjelenése után szovjet páncélosok és tankok vették körbe a jugoszláv nagykövetség épületét, ellenőrzésük nélkül senki be nem mehetett, s nem is hagyhatta el az épületet. 9 Nagy Imre viszont „eleget téve Tito elnök kérésének" november 5-én nyilatkozatot fogalmazott meg, ebben a magyar miniszterelnök a jugoszláv elnök várakozásával ellentétben, hitet tett a forrada1. Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyűjtemény (ÚMKL) XX-5-h Nagy Imre és társai... Vizsgálati iratok V-l 50.000/14, 10-51.866/57.1956. november 8-án Tito Hruscsovhoz írt levelében némileg eltérő változatot ismertet: „Szántó Zoltán november 2-án beszélt budapesti képviselőnkkel. Ezen a beszélgetésen Szántó kifejezte óhaját, hogy ő és néhány más kommunista, amennyiben lehetséges, elhagyja a kormány, illetve a KB épületét és a mi nagykövetségünkön húzódna meg, ha a lincselő reakciós bandák veszélyeztetnék életüket." (A jugoszláv kormány által Horn Gyula külügyminiszternek megküldött iratok [Jugoszláv iratok] megtalálhatók az MTA Történettudományi Intézetében, illetve a KüM irattórában.) Gyakoriatilag szó szerint ugyanezt a hivatalos verziót tartalmazza Edvard Kardeljnek Kádár Jánoshoz intézett november 18-i levele. (Uo.) 2. Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. (Vol., szerk. és jegyz.: Vjacseszlav Szereda, Alekszandr Sztikalin. Móra Ferenc Könyvkiadó Bp. 1993.131.) 3. Micunovic, Vei|ko: Tiro követe voltam. Moszkva 1956-1958. Interart Bp. 1990.128-136. 4. A jugoszláv kormány által később kiadott fehérkönyv szerint Soldatic a következő utasítást kapta november 3-án Belgrádból: „A menedékjogról Szántó Zoltánnal folytatott beszélgetéssel kapcsolatban értesítse, hogy fogadjuk őket." Tito november 8-i levele szerint: „képviselőnk november 3-án azt a választ adta Szántónak, hogy készek vagyunk védelmet nyújtani nekik, ha erre azonnal sor kerül". Kardelj levele szerint, „a választ november 4-ére, vasárnapra vártuk". 5. A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23 - november 9. (Szerk.: Kenedi János) Századvég Kiadó Nyilvánosság Klub Bp. 1989.487. 6. ÚMKL V-l 50.000/15-16.10-51866/57; Vas Zoltánné és Vásárhelyi Miklós visszaemlékezése. In Ember Judit: Menedékjog 1956. A Nagy Imre csoport elrablása. Budapest. 1989.64. és 139. 7. Uo. 8. A Jelcin dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. (Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András, Litván György, Rainer M. János) Bp. 1993.107. 9. Micunovic 139.
