Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A NÉVADÓ - DIÓSZEGI ISTVÁN Andrássy

tésére irányuló törekvés. Az ilyen elv elfogadása mindenki háborúját eredményezné mindenki ellen - írta -, a Monarchiát pedig arra kényszerítené, hogy vagy önként belenyugodjék a saját felbomlásába, vagy pedig hogy végnélküli háborúkba kezdjen a határait környező, és a határok által megosztott etnikai egységek bekebelezése érdekében.'

6 De amikor úgy látta, hogy a Balkánon a nagy délszláv állam létrejötte fenyeget, ezt a teóriát félretéve bizony bemasírozott 1878-ban Boszniába. A Monarchia nemzetei körében mutatkozó centrifugális áramlat persze csak lehetséges veszély volt, ami külső támogatás esetén perfektuálódhatott. A szomszédos nagyhatalmak és kisebb országok részéről volt hajlam a támogatásra, és ezzel kapcsolatban Andrássynak sem lehettek illúziói. Mint közös külügyminiszter, első katonai-politikai tanácskozásán kijelentette: Oroszország tradicionális politikát folytat, a német és az olasz példát követve valamennyi szláv nép egyesítésére törekszik, és tervei megvalósítása érdekében át akarja törni az osztrákmagyar sorompót. Olaszországgal szemben, éppen az újra és újra mutatkozó irredenta miatt hasonló bizalmatlansággal viseltetett. És bár ezt a szomszédot önmagában nem tartotta veszélyesnek, tudta, hogy Olaszország korábban Franciaországgal, majd Poroszországgal szövetkezett, és élt a gyanúval, hogy Oroszországhoz is utat talál. Szerbiára úgy tekintett, mint a délszlávok lehetséges Piemontjára, amely Dusán birodalmát akarja helyreállítani, és Romániával is mint potenciális ellenséggel számolt. A veszélytelen Törökországot nem számítva Andrássy csupán Németország oldaláról érezte biztosítottnak magát. Úgy vélte, hogy a belső konszolidáció gondjaival küszködő, a francia revans lidércnyomása alatt élő újonnan alakult birodalom nem kívánhatja a Monarchiát is ellenségéül. A veszélyhelyzet konstatálása ellenére, az első hónapok kezdeményezéseit leszámítva, olyan lépések következtek, amelyek egy konzisztens külpolitikai elgondolásnak még az elemeit is nélkülözni látszanak. Aláírta 1873-ban a három császár szövetségét, Pétervárra kísérte 1874-ben Ferenc Józsefet és vele együtt koszorút helyezett I. Miklós sírjára, kinevezte a Magyarországon csak muszkavezetőként aposztrofált Zichy Ferencet a konstantinápolyi követ posztjára. Elégedetten nyugtázta a kedvező orosz visszajelzéseket, azt, hogy Langenau, a péter* 19 vári osztrák-magyar követ szünet nélkül továbbította a szaporodó elismeréseket, és hogy Novikov, a bécsi orosz követ egyenesen az ő személyétől tette függővé 16. Andrássy à Wimpffen. Vienne, le 24 mai 1874. HHStA Wien. Min des Aeußem. Polit. Archiv. XI. Italien. K. 84. 17. Lutz, Heinrich: Politik und militärische Planung in Österreich-Ungarn zu Beginn der Ära Andrássy. Protokoll der Wiener Geheimkonferenzen vom 17. bis 19. Februar 1872. In: Geschichte und Gesellschaft. Festschrift für Kari R. Stadler. Hrsg. von Gerhard Botz, Hans Hauptmann und Helmut Konrad. Wien 1974. 31-32. old. 18. Idézett mű 31. old. 19. Mein Wirken als Gesandter in St. Petersburg. Von F. Freiherr von Langenau. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. XL. Interna. K. 332.