Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A NÉVADÓ - DIÓSZEGI ISTVÁN Andrássy

háborúba lépjen Poroszország ellen. Jelen sorok írója közel harminc évvel ezelőtt egy egész könyvet publikált arról, hogy másról szólt a történet, de a hiedelem változatlanul tartja magát. De jelen összefüggésben nem a probléma egészét, csupán annak egy mozzanatát akarjuk érinteni. Castellane pesti francia konzul 1870 július végén, augusztus elején elégedett hangú jelentéseket írt arról, hogy a magyar közvélemény rokonszenve a franciák oldalán áll, és arról is tudósította a külügyminisztert, hogy a magyar miniszterelnök is jóindulatot tanúsít Franciaország iránt.

9 Waecker-Gotter pesti német főkonzul ugyanerről számolt be, és aggodalmasan reklamálta, hogy tegyenek végre valamit Berlinben a magyar álláspont megváltoztatása érdekében.

10 Wertheimer Ede, Andrássy háromkötetes életrajzának" szerzője berlini kutatásai során, 1908ban nyomára bukkant ennek a jelentésnek, de nem kaphatta kézhez, mert a csatolt feljegyzés szerint kicsit megzavarhatta volna azt a képet, amelyet Wertheimer 12 szándékozott rajzolni Andrássyról. Nem valami korrekt eljárás volt ez, de kétségkívül logikus. Ha egyszer németbarát Andrássyt akartak reprodukálni, jobb volt eltitkolni azokat az aktákat, amelyek az ellenkezőről árulkodtak. Számunkra a jelen összefüggésben mindenesetre a lényeg abban áll - és ezt az autentikus iratok, a bécsi külügyi levéltár aktái is bizonyítják -, hogy Andrássy külpolitikai gondolkodásában 1870 nyarán Franciaország állt előtérben, és külpolitikai terveit, távlati elképzeléseit Franciaország remélt és várt győzelmével hozta összefüggésbe. A francia fegyverek sikeréhez fűzött remények nem teljesültek: III. Napóleon 1870. szeptember 2-án seregei élén kapitulált Sedánban. A háború azonban, mivel Bismarck Elzász-Lotharingiára vetette szemét, tovább folytatódott. A magyar közvélemény Franciaország iránt tanúsított rokonszenve az új helyzetben semmit sem változott. „A ma reggeli újságok valamennyien kritizálják a császárt, de változatlanul szimpatizálnak a továbbharcoló Franciaországgal, és nyugtalankodnak a porosz győzelmek miatt."

13 - jelentette a pesti francia konzul a kapituláció másnapján, majd szeptember végén újra így írt: „A magyar közvélemény nap mint nap jobban rokonszenvezik Franciaországgal, és elég erős ahhoz, hogy ebben az értelemben gyakoroljon nyomást a magyar kormányra."

14 És mit tett ebben a helyzetben a kormány, mit a kormányfő, aki maga is rokonszenvezett a franciákkal, 8. Diószegi István: Ausztria-Magyarország és a francia-porosz háború 1870-1871. Budapest, 1965. 9. Castellane à Gramont. Vienne, le 1

er août 1870. Archiv Diplomatique de Paris. Correspondance politique des consuls. Autriche 29. 10. Waecker-Gotter an Bismarck. Pest, den 26. Juli 1870. PA Bonn. Frankreich 70. Bd. 15. 11. Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. MII. kötet. Budapest 1910-1913. 12. Feljegyzés Wertheimer kéréséről 1908. december 19. Uo 13. Castellane à Jules Favres. Pest, le 4 septembre 1870, Archiv Diplomatique de Paris. Correspondance politique des consuls. Autriche 29. 14. Castellane à Jules Favres. Pest, le 29 septembrel 870. Uo.