Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - MÁNDY IVÁN „A kávéházat viszont azonnal értettem"

Berakták, hova? A zárba. Mi a második emelet negyvenhétben laktunk a Hotel Adriában, és ha berakták a franciakulcsot, azt ember ki nem nyitotta. A szállodát egyébként naponta kellett fizetni. Vagy kellett volna. Nem mindig sikerült. De hát ezek régi történetek. Egy régi városból. Ön életében többfajta Budapestet is ismert. Ezt a mait milyennek tartja? Ez nagyon kevert. Sok fölösleges butaság jön ki belőle, azt hiszem. Gyűlölködés. A gyűlölködést sose értettem. Senkinek sem okoz boldogságot. Eredményt nem hoz. Az ostoba dolgok még üzletileg is rosszak. Nem véletlen, hogy minden diktatúra csődtömeggel végződött. És nagyon sokat szavalnak. Nem szeretem a szavalókórusokat. Akiknek mindig megvan mindenre a szövegük. Csak éppen döng az ürességtől. Nagyon sok jót lehetne tenni ehelyett. Vagy éppen bambán belebámulni a levegőbe. Az még mindig sokkal több eredményt hoz. Es mi a kevertség jó eleme? Az, hogy nagyon sok mindenki felbukkan benne. Váratlan figurák merülnek fel, váratlan szövegekkel. Valószínűleg maga a kevertsége jó. Hogy mégiscsak mozgásban van az egész. És az utca. Hát az adja a várost. Az fogadja be az embereket. Vagy nem fogadja be. Nagyon hozzátartozik az ember életéhez. Mitől befogadó egy utca? Hogy lénye van. Hogy ide jöhetsz, benézhetsz ebbe a kapualjba. Nem véletlen, hogy az embert néha gyanakodva kinézik egy kapualjból. Az nem befogadó. Na persze az ember nem az. Nagyon gyakran néztek rám így. Teljesen ártatlanul bementem egy kapualjba, csak körülnéztem, hogy milyen kedves. Nyilván azt hitték, hogy meg akarom szerezni. Gyanakodva kinéztek...volna, ha ki tudtak volna nézni. De azért voltam olyan egészségesen szemtelen, hogy ott maradjak. Akkor viszont egy másik szomorú dolog történt, azt hitték, hogy ennek valami hatalma lehet, ez Valaki, ez nem megy ki, ez itt maradt. Erre vigyázni kell, nem kell vele gorombának lenni, de nagyon szemmel kell tartani. Hát nem kell. Egyébként gyönyörű kapuajak vannak, csoda díszekkel és figurákkal és alakokkal és népekkel; vastagon ül rajtuk a por. De még így is megmarad bennük valami nemesség. A lényük nemessége. Mondja, mi lesz, ha ezt a cukrászdát elveszik, Öntől is. Hát azt nem tudom. Bár talán nem veszik el, mert már eladták. Szó volt autószalonról, sok minden másról, de hála Istennek, egyik sem valósult meg. Hogy az illetők, akik megvették, tudják-e majd úgy kezelni, ahogy egy cukrászdát kell....