Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - FÁBRI ANNA írók, költők, törzshelyek

mint ehhez. Ha régi fővárosi címjegyzékekben lapozgatunk, láthatjuk, itt egyaránt otthonra talált a zene, a festészet, a szobrászat és az irodalom. Az Opera, a régi Zeneakadémia, a Képzőművészeti Akadémia mellett szerkesztőségek alakultak, a kávéházakban és vendéglőkben társaságok, társaskörök formálódtak. A Károly körúttól az Oktogonig egymást érték a könyvesboltok. A 4. szám alatt Zippser és König, a 10-ben Singer és Wolfner, a 21-ben Wodianer utóda: Lampel Róbert, a 31. szám alatt Eisíer, a 33-ban Mandel Mórné, a 37-ben Sachs és Pollak árusítottak könyveket. Mandel Mórné boltjában a század első éveiben a legnagyobb hazai magán-kölcsönkönyvtár működött: százezer kötettel állt a közönség rendelkezésére, a magyar mellett német, francia és angol nyelvű irodalmat kínált a higiéniát sem mellőzve: „a naponként visszaérkező könyvek szagtalanul fertőtleníttetnek, ami mindenki által ott megtekinthető." A könyvesek közül kettőnek: Lampelnek valamint Singer és Wolfnernek kiadóvállalata is volt, s a boltok fölött, az emeleten szerkesztőségek is működtek. „A boldog békeidők" egyik legsikeresebb kiadóvállalata, a Singer és Wolfner cég nemcsak könyveket jelentetett meg, hanem több népszerű hetilapot és folyóiratot is. Az 1880-as évektől fogva (amikor az Egyetemes Regénytár pirosvászon kötésű kötetei meghódították a közönséget) az egyik legnagyobb és legjelentősebb magyar kiadónak számított. A gyermekek, az ifjúság számára két lapot is alapított: a tüneményes sikerű Én Újságomat és a Magyar Lányokat. (Az előbbit Pósa Lajos, az utóbbit Tutsek Anna szerkesztésében.) Közben A Hét versenytársaként elindította az Új Időket, amely a szépirodalom, a művészet és a társadalom területéről tudósította olvasóit. A kissé konzervatív szemléletű középrétegek érdeklődésére számot tartó hetilap munkatársai között találjuk Gárdonyi Gézát, Malonyai Dezsőt, Sebők Zsigmondot, Bársony Istvánt, Tábori Róbertet, Lyka Károlyt és számos kitűnő képzőművészt. A főszerkesztő, Herczeg Ferenc a lap megindulásának 30. évfordulóján biztos öntudattal állapította meg: „A nemzeti irodalom nem egy remekműve jelent meg először az Új Időkben és ezen remekművek létrejöttében a szerkesztőnek és kiadónak több része van, mint a legtöbb olvasó hinné. Mikszáth Kálmán talán sohasem írta volna meg a Szent Péter esernyője című regényét, ha az Új Idők szerkesztője és kiadója, de főleg a kiadó blokád alatt nem tartják a nagy palócot". (Wolfner József előadásából tudjuk, hogy a „blokád" valójában finom zsarolást jelent: Wolfner, a kitűnő tarokk-játékos csak akkor mutatkozott hajlandónak a Mikszáth állandó tarokk partijából hosszasan hiányzó negyediket helyettesíteni, amikor az író megígérte, végre elkezdi írni a rég tervezett regényt, s hetenként elkészül egy-egy folytatással.) Az 1888-tól évente megjelenő Mikszáth Almanachok kiadója is a Singer és Wolfner volt: ezek számára írta Mikszáth híres „Almanach-előszóit", amelyek