Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - KRÚDY GYULA Milyen volt az Andrássy út? (részletek)

Ady abban a deszkafallal elkülönözött, dohányszínű függönyökkel beakasztott fülkében szeretett dolgozni, ahol egyébként néha bokáig érő borloccsadékban folytak az úgynevezett hitviták, későbben a duhajkodások. Révész Béla az „extra-szoba" közelében eső asztalnál üldögélt, amíg Ady Endre dolgozott és az északról-délről, a város különböző részeiből az éj leple alatt érkező híveket és hitetleneket, bolondokat és szenteket, exkorhelyeket és cúgoscipős álkorhelyeket azzal a hírrel fogadta, hogy Ady vasárnapi verseit írja. Ugyanezért senki se lépett be a megszokott fülkébe. (Hiszen dolgoztak akkoriban mások is kávéházban vagy hasonló helyen, de a Három Holló hering-savanyú, füstkeserű nőmámortól terhelt légkörét senkinek se jutott eszébe felhasználni, mint Adynak: a versíráshoz.) (...) Három Hollóhoz címzett csárdából kukorékolás hallatszott, Zuboly, a tudós költő kukorékolt... Hajnalodott Budapest felett, 1913-ban, kora tavaszon. ...Miért kukorékolt doktor Bányay Elemér, akit közönségesen Zuboly írói nevén szoktak szólongatni, amíg a muszka golyó leterítette őt a Kárpátokban? Zuboly azért kukorékolt, mert dühös volt a maga angyali szelídségében - nem győzte már az asztalverdesést az elefánthangú Reinitz Bélával a mindennapi igazság keresésében. Milyen volt Ady Endre kocsmája, a Három Holló? Ma már a nyoma is eltűnt az Andrássy útról, mert ez a sorsa minden intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák végre seprőt vehettek a kezükbe. Kiseperték a serházzal szemben lévő Pesti Napló szerkesztőségéből Kéri Pál urat, akinek homlokán akkoriban még semmiféle jegy nem mutatta, hogy egykor kötél általi halálra ítélik a magyar bírák - inkább poétás hajlandóságokat sejtetett ez a fiatalember, aki már tán gyermekkorában is kopasz volt... Kegyelemben elbocsáttatott a Három Hollóhoz a New York-kávéházból a vörös Grajna, más néven Greiner Jenő, akit azért neveznek Grajnának, mert Reiner, az operettíró akkoriban magyarosítja a nevét: Rajnára - aki bár születésénél fogva egy Dalszínház utcai gazdag háziúrnak volt a fia, foglalkozásra nézve pedig az akkoriban sem rosszul jövedelmező közgazdász pályán működött: csak ünnepnapokon mondotta magát egy ezüst ötkoronás tallér tulajdonosának... Költői betegség lappangott ebben a vöröses férfiúban, akármilyen ravaszkodással dörzsölgette össze kezeit az asztal alatt. Nem csodálnám, ha egyszer titkos versekre