Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - KRÚDY GYULA Milyen volt az Andrássy út? (részletek)

taurációból merre igyekeztek el a lábak, a bérpaloták kapuin kiforduló léptek merre hangoztak el! Nem csoda, hogy sok férfi szeretné a vizsla szaglását, hogy végig az Andrássy úton, végig a városon utána tudna menni lábnyomoknak, amelyek neki kedvesek és mindenhatók. Nem csoda, hogy az Andrássy út padjain annyi rokkant öregember ül, hiszen e tájon suhantak el ifjú éveik, és bennük a lányok, asszonyok fodrai. Nem csoda, hogy ha egy férfi a robogó kocsik alá kerül az Andrássy úton, hisz mindennap láthat erre olyan nőket, akiket az életében az egyetlennek, a mindenért kárpótolónak vél, hogy nyomban utána kell fordulni, utánafutni, visszafojtott lihegéssel igyekezni. ... (1921) Aranytükrös kávéházban A kenyérsütők, akik mindig nagyon szerettek a közéleti dolgokkal foglalkozni, a Terézvárosban sem fogták be a szájukat: az öreg Glasner, akinek kalácsos, jószagú boltja a legnagyobb volt a terézvárosi pékboltok között, elégedetlenül sétált el az Andrássy úti Radocza kaszinóból jövet az Abbázia kávéház ablakai alatt. - Már megint ez a Vázsonyi tartja szóval a polgárokat - dörmögte magában az öreg pék, aki jó kereskedő módjára persze a szabadelvű eszmékkel szeretett barátkozni. Kiülő bikaszemeit ugyancsak haragosan szegezte az Abbázia felé Bessenyei, az Andrássy úti hentesmester, akinek abban a házban volt a boltja, amelyben a Radocza kaszinó tanyázott. - Egyebet se tudnak ezek a fiatal ügyvédek, mint a prágai sonka árára panaszkodni. Ebből áll az egész politikájuk. Hát ne egyenek prágai sonkát - vélekedett üzletzárás után a csemegés, akit különben is könnyen ki lehetett hozni a sodrából, ha vevői alkudozni kezdtek. De kíváncsiságból bepillantott a kávéház ablakán az öreg Brauch, a Nagymező utcai hentes, pedig ő éppen azzal szerzett magának publikumot, hogy minden olcsóbban adott, mint más húsvágó. Ám ő is a fejét csóválgatta, amikor a kávéházban ama Gyrano-orrú fiatal ügyvédet látta, aki ifjonti hevességében az asztalt verdeste. - Megint föl fog menni a disznó ára! - gondolta magában Brauch úr. Hát valóban különös világ mutatkozott ebben a kávéházban: de csak a kávéháznak abban a részében, amely ablakaival a Teréz körút felé nyílott. Igen, csak a Nagykörútra nyíltak az ablakok, amely körútnak a lakói még mindig szokatlan érzések között fordultak be az Andrássy útra, aminthogy ebben a korban még bőven volt olyan polgár és polgárné Pesten, aki röstelkedett volna a maga egyszerűségében a Váci utcán vagy a Koronaherceg utcán végigmenni. Ilyenformán az Andrássy utat is csak nehezen szokták meg a régebbi pestiek - szemfényvesztés,