Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - KRÚDY GYULA Milyen volt az Andrássy út? (részletek)

sétálni, ahol pontosan tudhatták, hogy kivel találkoznak a legközelebbi saroknál, honnan repülnek feléjük a bókok, mit mondanak a gavallérok, mert vannak bizonyos szavak, üdvözlések, amelyek csak a Belvárosban esnek jól, és idegenül hangoznának mindenütt a világon. Ugyan ki mondhatná el például az Andrássy úton, mikor hogylétéról tudakozódunk, a könnyű, divatos választ: - Mint a többi grófok! ... Podmaniczky Frigyes báró, miután az Andrássy utat felépítette, ékkövének homlokára tűzte az Operaházat, derekára övezte a Nagykörutat, (mert ebben is része volt az „Öreg bárónak"), a felhívás kibocsátása után emberül megállott a Belváros mellett, aminthogy végtelen hűséges lélek volt. A millenáris kiállítás után nem ment többé az Andrássy útra, nem látta többé Operaházát, lemondott minden ünnepeltetésről, többnyire egymagában, a legnagyobb visszavonultságban éldegélt a Belvárosban, ahonnan se télen, se nyáron nem tette ki a lábát. Mindennap végigment a Váci utcán, mert ezzel kötelességét vélte teljesíteni, bár a közéletben visszavonult. -A cilinderkalap és a magas csizmasarok után kitalálták a kis és középtermetű emberek érvényesülésére a nagy kerekű biciklit. Én kitaláltam a kis és jelentéktelen Pest érvényesítésére az Andrássy utat, a királyi Várkertet, a Duna-parti korzót. Szép rámába raktam Pest hölgyeit, amikor a kedvükért Lötz Károllyal kipingáltattam az Operaházat, bordópirossal húzattam be a páholyokat, a legnagyobb csillárt gyújtattam meg a tiszteletükre. Álljon elő, aki ennél többet tett a pesti hölgyekért, akiké most is minden hódolatom és érzelmem. Megbocsáthatják, hogy nem nősültem meg. Talán éppen azért, mert nem tudtam közöttük választani - monda az „Öreg báró", amikor sétánkat befejeztük. (1930 körül) Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban (részlet) - És ha az Andrássy úton egyszer megszólalna az aszfalt, és elmondaná mindazt, amit elhaladni látott! Elmondaná a nőket, akik erre lengették testeiket mint diadalmi jelvényeket, és oly gyönyörűek és megközelíthetetlenek voltak, hogy a férfiak a föld alá kívánkoztak miattuk, azt hivén, hogy valami úton-módon, a föld alatt vissza tudnak jönni a temetőből, és az Andrássy út aszfaltja alá feküdhetnek, mint azok a buja középkori vének, akik templomok küszöbe alá temettették magukat, hogy még halottaikban is fiatal nők lábszárai lépjenek felettük... - Ha megszólalna egyszer a gyalogjáró, hogy hova és merre mentek felőle a léptek, amelyek boldogan és boldogtalanul siettek el! A nagy Opera környékéről hová szaladtak a kivágott cipők, midőn az előadásnak vége volt, az előkelő res-