Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
A MILIŐ - KRÚDY GYULA Milyen volt az Andrássy út? (részletek)
a bárka, kisasszonyok másztak fel a kanyargós létrán a társaskocsi imperiáljára, és így robogtak végig az Andrássy úton, ahonnan a Nagymező utcánál az omnibusz nyomban befordult. Egy-egy tavaszi délután annyi szép lány ült az omnibuszban, hogy akár tovább se kellett menni annak, aki feleséget keresett Pesten. Miután Podmaniczky Frigyes sétáiban mindig szemügyre vette az Andrássy úti házakat is, amelyeket az Operaházzal együtt ő „épített", a paloták mellett elhaladva felsorolta azoknak tulajdonosait, akiket ismert, mert hisz a telkeket ő adta el. - Persze, a háziurak is észrevették a terézvárosi levegőt; nem árulták ugyan palackokban, mint a múlt században a margitszigeti levegőt, hanem nyomban felemelték a házbéreket, amint az Andrássy út divatba jött. A fácskák nőni kezdtek az Andrássy úton, bár nem volt törvényünk erre nézve, mint a londoniaknak, hogy felakasztják, aki egy hároméves fát kivág: lombosodott az Andrássy út. És péntek este éppen olyan szép nők sétáltak a fák alatt, mint akár szombat este, mert a zsidó lakossággal szerencsésen vegyült a keresztény lakosság, habár a nőkben akkoriban, az „én időmben", még nem tett különbséget a vallási állapot. A legszebb ruhájukat, a legbájosabb mosolyukat, a legigézőbb lépteiket vették elő, ha Andrássy úti sétára indultak. Franciaországban nem csináltak elég selymet és illatszert, hogy az a pesti nőknek elegendő lett volna, meg kellett néha elégedni a hazaival is. A háziurak közben úgy srófolták a házbért, hogy félni kellett, miszerint a szépen indult Andrássy úti karrier derékban eltörik. A báró magában nyilván kárhoztatta a háziurakat, hogy nem elégedtek meg azzal, hogy a főváros „legszebb" hölgyei sétálgattak el házaik előtt, mert a báró maga sohasem volt háziúr, még Öreg báró korában sem, amikor azt megérdemelte volna. - Sohase tudtam megérteni Harkányit, se Táflert, se a svájci Molnárt, aki az Andrássy úti házaiért nagyobb bérösszeget kért, mint egyéb házaiért, pedig a telket itt jóformán ajándékba kapta, mint én az Operaház telkét. Örültünk, hogy valakinek kedve van építeni, a nádas, vadvizes, alföldi vadászok és haramiák tanyájához hasonló Hermina-mezőn, ahol az az épület áll, ahonnan Aidát énekli az olasz nő a pestiek fülébe. Srófolták a lakások árát, mintha gyémántból lettek volna az ablakok, amelyek az Andrássy útra nyíltak. Ilkey barátom, akinek a Hatvani utcán és az Újvilág utcán volt sarokháza, ahová az Operaházat építeni akarták, jogosan tett szemrehányást nekem, hogy az Andrássy út építésével apagyilkosságot követtünk el a Belváros ellen. Minden polgár, aki nem remélhetett se magyar nemességet, se báróságot, arra törekedett, hogy megszerezze azt a rangot, amit a maga erejéből megszerezhet - az Andrássy úti háziúrságot. Az Andrássy úti háziúr már különbnek érezte magát, mint akár a Váci utcában az, akinek már a nagyapja is háziúr volt a fővárosban.
