Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - ÁGAI ADOLF (Porzó) A Sugárúttól az Andrássy útig (részletek)

ban. Ez a rút hazugság meg is teremte a maga férges gyümölcseit. Nem vagyok barátja a dinamitnak, de áldanám robbanó erejét, ha ez útnak néhány épületét a levegőbe röpíthetném vele. A menazsériák, panorámák, háromlábú kisasszonyok, bábuszínházak s szerecsenbódék cölöpkorából gyorsan lépett a kőkorszakba, melyet egyes pontokon máris követ a bronzkorszak. Az új lóversenypálya erre terelte a kocsiban, nyeregben s gyalog járó népvándorlást, melyhez újabban az önlovagló vasparipások is csatlakoztak. Szép időben régóta özönlik rajta a közönség a Ligetbe ki s onnan be. De az új keresztséggel igazi fölavatását akkor nyerte, midőn a király vonult ki rajta, fölszentelni a nemzet erejének, szorgalmának és tudásának messzeragyogó csarnokát: az országos kiállítást. Rég lezajlott ez a tündöklő ünnep, de én még e pillanatban is bűvölete alatt állok, s nem fogom elfelejteni soha. Voltam jelen a koronázáson is. De ott a Staffage fénye csak annál szegényebbnek tüntette föl a mesés jelenetek fóliáját: magát a várost. Mivé lett azóta! Félénk remények boldog teljesedése: nagy város, magyar nagyváros, a magyar király székesfővárosa. Harmademeleti szobám ablakaiból, tehát magas szempontból néztem a lobogók díszében, selyem szőnyegek virágában, füzérek tavaszában, embertömegek sugárzó örömében pompázó utat. Egy-egy fehér kőház az oszlopai körül fonódó virágfüzérekkel s lengő kelmeékességével olyan volt, mint egy menyasszony. Az új nevelés alatt nem csak több emberségre, de jobb tapintatra is vergődött rendőrségünk enyhe kézzel is meg bírta zabolázni a hullámzó sokaságot. Kevésbé a lovait, melyeket, azt hiszem, tűzzel abrakolt s lelkesedéssel itatott meg reggel az András bácsi hú komerádja, Málé Mátyás, a lovas röndér. Farkukat zászló gyanánt lobogtatták a paripák s a felzúgó riadalra éljent nyerítettek (...) S hogy meg-megszakadt a díszes kocsisor: a résen nagynógatva vontatta át csúcsosra megrakodott szekerét a furmányos, lévén ugyanakkor hurcolkodás ideje. Máskülönben se bájos látvány, de ilyen sátoros ünnepen szinte szégyenletes. A háztartás rejtelmei, féltett intimitásai a lakásnak éles világításban, melyet meg nem enyhít se rend, se tisztaság; amidőn még az új selyemfüggöny is hervatag ócskaságul lógatja drága rojtjait egy dézsa s egy kosár közt. Csak egy dolgot képzelek, ami még inkább kijózanítja a kikelet édes áramaitól ittas, vagy az ünneptől magasabbra lendült lelket: egy váltó, mely május elsején jár le. A kiállítás még az előző napok durva időjárásában is forrásban tartotta az Andrássy utat. S most éreztük igazán, mennyire kár, hogy vagy egy öllel nem szélesebb; s mennyire sajnálatos, hogy nem a Marokkói utcának tengelyében hasították. Különben kiváló gondozásban részesül. Szinte kényeztetik. Alig röppen föl egy kis porfelleg: sziporkázó fehér vízsugár csapja le; s alig gyűl meg egy kevéske sara: már lapátolják össze és - oh, csodák csodája! - még szárítatlan állapotban kerül bele a födeles szekérbe. Az utcatisztítók levetették a rongyos gúnyát, egyen-