Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

tanácsos kiállt amellett, hogy az egyetem „csakis az ország szívében, a legelső városban találhatja meg a felvirágzás feltételeit". Mária Terézia a nagyszombati „érseki" egyetemet királyivá nyilvánította, és 1777-ben orvoskarral, matematikai tanszékkel és mérnöki intézettel kiegészítve, a budai várba helyezte át. Innen került 1783-ban Pestre. A döntő lépést II. József tette meg azzal, hogy a tartományi kormánynak megfelelő Helytartótanácsot, a Magyar Kamarát és más főhatóságot Budára, a közigazgatás akkor már elismert központjába helyezte. És végül, mint említettük, halála előtt hozzájárult a városfalak lebontásához is. Mindehhez nem lett volna elegendő a polgárság erősödése, ügyessége, de még a pesti Medárd napi vásár országos híre, ember- és árutömege sem, annál is kevésbé, mert a céhpolgárság szűk látókörű vezetői olykor a bécsi hatóságoknál és a vidéki birtokosoknál is konzervatívabbak voltak. E tekintetben a döntő változást az arisztokrácia és a birtokos középnemesség mind sűrűbb betelepülése hozta meg. A legkorábban báró Orczy Lőrinc nyert polgárjogot, őt követték néhány évtized múlva báró Ráday Gedeon, gróf Keglevich Ádám, majd a Batthyányak, az Esterházyak, a Károlyiak, a Podmaniczkyak. A reformkorban divattá vált az arisztokrata paloták, a nemesi villák építése a Nemzeti Múzeum környékén, a Lipótvárosban, vagy a Svábhegyen. A XVIII. századvég Pestjén a keresőképes férfilakosság kereken 10%-a (829 fő), Budán 12%-a (1087 fő) tartozott a nemességhez és a honorácior osztályhoz. Mi motiválta az arisztokrácia elitjének Budapest melletti döntését és rokonszenvét? Bizonyára az erőviszonyok, az előnyök józan mérlegelése és az egyéni érdek is. Elvégre a gazdag német és zsidó vállalkozók, pénzkölcsönzők, terménykereskedők, az első bank és a tőzsde Pesten voltak, ott zajlott gazdasági élet, és az 1820-as évektől a közélet. Nem csekélyebb súlyú motívum volt azonban a hagyomány sem. A magyar nemesség zöme számára a legalitást és a kontinuitást a török hódoltság előtti független államiság jelentette, ennek jelképe pedig Mátyás király Budája volt. A liberálispatrióta nemesség mind a hagyomány erejénél fogva, történelmi szimbólumként, mind pedig a realitások alapján állva, tudatosan választotta a dinamikusan fejlődő Budapestet a modern Magyarország fővárosául. Őket követte a szellemi elit, költők, írók, művészek, tudósok, az egyetem tanárai, akik ugyancsak jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest lett a nemzeti kultúra Athénje. A folyamat ellenállhatatlan erejét jelzi, hogy Ferenc császár öccse, József főherceg, az országot és a leendő fővárost szívből kedvelő nádor, maga is hathatósan támogatta a városfejlődést: szépítési tervet dolgoztatott ki, középületeket kezdeményezett, pártfogója volt az 1808-ban alakult pesti Szépítészeti Bizottságnak. József nádor támogatása hasznos és hatékony volt, leginkább szimbolikus értéke miatt. Budapest nagyvárossá, európai színvonalú fővárossá fejlődése mögött a sodró erejű modernizálás, emögött pedig a magyar liberális nemesség polgárosodása