Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

kérdés megoldása elé... az Önök által megszabott feltételek nem tartozhatnak a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormányára. Kormányunknak nem áll módjában további hatást gyakorolni Nagy Imrére és társaira, mert úgy véli, hogy azok a kérdések, amelyeket a Soldatic-csal november 17-én folytatott beszélgetés során Ön felvetett, az Önök kölcsönös viszonyait érintik és az Önök országának kizárólagos belügyei közé tartoznak." Kardelj tehát ragaszkodott a már annyiszor kért, követelt írásos garanciához, s közölte, Nagyék távozása Romániába kizárólag az ő szabad elhatározásukból történhet. A jugoszláv kormány levelében tehát egyértelműen leszögezte, hogy sem a „Nagy-csoport" tevékenységéhez, sem a magyarországi eseményekhez nincs köze. Tehát csak abban érdekelt, hogy „közös baráti módon oldják meg a menedékjog kérdését". Joggal hivatkozott a levél arra, hogy a jugoszláv politika kezdettől fogva támogatta a Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt, „úgy vélve, hogy... Nagy Imre és társainak menedékjoga megoldásának problémája kormányunk részére csakis az adott szó tiszteletben tartása illetve a nemzetközi jogból származó kötelezettségünk... A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nincs semmi kifogása az ellen, hogy Nagy Imre és a többiek Romániába menjenek, ez azonban kizárólag az ő beleegyezésüktől függ." A levél elhatárolta a jugoszláv kormányt a november 17-i újabb követelésektől, mondván, az kizárólag magyar belügy. „Ebben a helyzetben számunkra nem marad más hátra, mint megismételni javaslatunkat, hogy az Önök kormánya a mi kormányunknak írásban adjon biztosítékot Nagy Imre és a többiek személyi biztonságáról... és ami azt jelenti, hogy szabadon elhagyhatják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság követségét és hazatérhetnek otthonukba." A levelet Vidié adta át november 19-én Kádárnak, aki annak lefordíttatása után a három nappal korábbi megállapodás egyoldalú felrúgását félreértésnek nevezte, hiszen „azzal váltak el Soldatic-csal, hogy a végleges választ csak az elvtársaival történő megbeszélés után adja meg". Amennyiben Malenkovékra gondolt, akkor Kádár kijelentését akár igaznak is vehetjük. Valóban elvtársai voltak azok, akik nem járultak hozzá a megállapodáshoz. Vidié ezt aligha sejthette, mert különben nem hivatkozott volna arra, hogy „a legfőbb szovjet vezető elvtársak jól ismerik azokat az indítékokat, amiért Nagynak menedékjogot biztosítottunk. November 2-ről 3-ra virradó éjjel ugyanazon állásponton voltak, mint mi, azaz a Kádár-kormány megerősítése érdekében jó lenne, ha Nagy Imre valamilyen formában eltávolíttatható lenne. Feltételezi, hogy Kádár elvtárs és a többiek tudnak erről." Kádár válaszából ez nem derült ki egyértelműen, mindenesetre rákérdezett „mit jelent az »eltavolittatni« kifejezés"? Vidié nevén nevezte: feladatuk az volt, 48. Magyar Szó 1956. december 2.