Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom

pov erre, nyilván ismét direktívái szellemében, nem reagált. Nagy Imre ezt látva még román közvetítéssel is megpróbálkozott. November 4-én hajnalban ágyúdörgésre ébredve első teendői közé tartozott a Bajza utcát felhívni. A „direktívák" továbbra is érvényben voltak, ahogyan az Nagy Imre későbbi tömör leírásból érzékelhető: „... amikor közölték velem az értesüléseket a szovjet csapatok fellépéséről, [hajnali fél négy- négy órakor - R.M.J.] felhívtam telefonon Andropov szovjet nagykövetet. Közöltem vele az ország minden részéből érkező telefonértesítéseket és arra kértem, hogy lépjen érintkezésbe a szovjet parancsnoksággal, tájékoztasson az eseményekről. Andropov megígérte, hogy azonnal összeköttetést keres... Később visszahívott, és tudomásomra hozta, hogy sajnálatára Tököllel, ahol a parancsnokság tartózkodott, semmiféle kapcsolatot nem tudott teremteni. Megpróbálta megkeresni Úszta Gyulát, aki az összekötő szerepét töltötte be, de a kapott értesülés szerint Úszta motorkerékpáron kiment Tökölre, és nem tudják hol van. Mindennek ellenére megígérte, hogy továbbra is megpróbál öszszeköttetést teremteni és értesíteni fog. Mivel Andropovtól többé értesítés nem jött, telefonon személyesen ismét felhívtam. Ez alkalommal azonban az ügyeletes telefonista azt közölte velem, hogy a nagykövet aludni tért."

67 Már a Togliatti-távirat elég pontosan meghatározta Nagy további helyét a szovjetek terveiben. Rá várt az eseményekért felelős, feláldozandó bűnbak szerepe. November 3-án este Hruscsov Kádár előtt Rákosit kész volt becsületes kommunistának nevezni, Nagy Imrét viszont, mondotta, „nem tekinthetjük kommunistának, az olyan, mint ő, Dullesnek kell".

68 Miután Nagy 4-én nem volt hajlandó a „közreműködésre", a szovjetek a jugoszlávoknak is azonnal értésére adták, hogy a továbbiakban ilyesmire semmi szükség, leghelyesebb átadni őt a szovjet hadseregnek. Zsukov és Andropov november 4-i jelentései kétségtelenné teszik, hogy a Parlamentbe Nagy letartóztatásának szándékával érkeztek a csapatok.

69 A szovjet vezetés legszívesebben ugyanott látta volna Nagy Imrét, ahová még ezen a napon Erdei Ferenc, a tököli magyar delegáció vezetője, és annak tagjai, köztük másfél évvel későbbi sorstársa, Maiéter Pál megérkezett: a Bajza utcai nagykövetség alagsorában berendezett börtönzárkában. 66. MOL Jelenkori gyűjtemény, XX-5-h. Nagy Imre és társai pere. Vizsgálati ir. 1. kötet. Nagy Imre kihallgatása 1957. július 1. 172. sköv.p. 67. ÚMKL XX-5-h. Nagy Imre és társai... Vizsgálati ir. 1 .köt. Nagy Imre 1957. július 9. esti kihallgatása. 258-259.old. 68. MOL Jelenkori gyűjtemény, Külügyminisztérium, Horváth Imre feljegyzése. 69. Lásd a november 4-i szovjet-jugoszláv üzenetváltást, Jelcin-dosszié, lll/l.sz. dokumentum, 107-109.p. Zsukov és Andropov jelentései uo. 11/21. és 22.sz. dokumentumok, 93-95.p.