Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső

DOMINKOVITS PÉTER KÉT TÖRVÉNYHATÓSÁGI LEVÉLTÁROS A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL Házi Jenő és Sümeghy Dezső Bizton állítható: Sopron város és Sopron vármegye törvényhatósági levéltáraiban a XX. század első felében e szakterület két országosan is kiemelkedő személyisége dolgozott. Közülük egyértelműen ismertebb az előbbi élén állott Házi Jenő, aki forráskiadói tevékenységével az elismert medievisták, város- és településkutatók sorába került. Folyamatos történetkutatói munkásságának köszönhetően kora levéltáros társadalmának vitathatatlanul egyedi személyisége volt. A másik intézmény vezetését 1923-tól Sümeghy Dezső látta el. Bár széleskörű medievisztikai jártasságát, tiszteletet parancsoló módszertani felkészültségét egy kötet erejéig ő is megmutatta, több évtizedes főlevéltárosi tevékenységét mégis inkább az intézményépítés, az iratanyag szakszerű rendjének kialakítása, a precíz adminisztráció bevezetése, archivisztikai problémák megoldása határozta meg, miközben archívumát - saját fogalmát használva - a törvényhatóság fontos „kultúrintézményévé" alakította. A két levéltár fizikai feltételrendszere gyökeresen eltért egymástól: míg Házi egy alapvetően rendezett, csak egyes fondjaiban további rendezést megkövetelő levéltárat kapott örökül, Sümeghy az 1920-1921. év politikai történései miatt (cseh korridor veszélye, soproni népszavazás) egy sebtében költöztetett, rossz körülmények között tárolt, teljességgel szétesett iratanyagot vehetett át. Ugyanakkor az alapvető rendezési munkák befejeztével sem a „szomszédvár" forrásfeltáró tevékenységét folytatta, hanem az archivisztikai problémák megoldására, tökéletesítésére törekedett. Iratvédelmi törekvésével országos mozgalom és ezzel összefüggően törvényalkotási gyakorlat egyik inspirálója lett, illetve tevékenységével intézménye kultúra-szétsugárzó szerepét erősítette. E kis dolgozatnak nem lehet tárgya sem az egyes intézmények működésének, sem pedig az egyes levéltárosok biográfiájának elkészítése, hisz azok - megítélésem szerint - csak az adott törvényhatóságok politika-, társadalom-, művelődéstörténetének, és a két archívum ezzel szervesen egybefonódó intézménytörténetének a keretében tehetők meg. E rövid áttekintés csupán adatokkal, szempontokkal kíván hozzájárulni egy későbbi nagyobb összefoglaláshoz.