Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Horváth J. András: A fővárosi levéltár tudományos intézménnyé válásának folyamata

terjesztő előadás keretében igyekezett megismertetni a publikummal hely- és társadalomtörténeti vonatkozású kutatásainak eredményeit. Jellemző, hogy a fővárosi levéltár történetének legnagyobb szabású, legelmélyültebb és igen magas szakmai színvonalon meg is valósított tudományos kutatási programja, az 1948. évi centennáriummal kapcsolatos 1848/49-es kutatások eredményei lényegében felhasználatlanok maradtak. Pedig ebben a levéltár összes munkatársa részt vett, s a munkaértekezletekről fennmaradt részletes, sokszor szószerinti jegyzőkönyvek bepillantást engednek a korszak szigorú munkamoráljába, s a részfeladatokra tagoltan végzett feltáró tevékenység megszervezésének korabeli módszertanába. E méltatlanul elfeledett, hatalmas munka során több mint 12.000 kutatócédula készült. A felszínre hozott adattömeg jelentőségén túlmenően az akció azért is tudománytörténeti jelentőségű, mert annak során egyrészt modern társadalomtörténeti szempontok érvényesítésére törekedtek, ugyanakkor a kutatási tematika kialakítása politikai prekoncepcióktól jórészt mentesen, jobban mondva azokat minimalizálva zajlott. Ezzel megadatott egy tudományos kollektíva számára, hogy egy vészterhes kor hajnalán - igaz bár csupán az anyaggyűjtés szintjén - de megkísérthesse az objektív történetírást, ill. közreműködhessen az ezt lehetővé tevő tárgyi előfeltételek megteremtésében. Úgy vélem, az ebben az időszakban kialakult rendszeres hivatali, ám tudományos jellegű konzultációk gyakorlata, amely a hagyományos hivatali munkakultúra bázisára épült, s amelynek számos eleme, módosulva-átvészelve a történelem viharait továbbélt a fővárosi levéltárban, a továbbiakban is alapját képezheti szakmai tevékenységünk megújításának.