Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Előszó
ELŐSZÓ Budapest Főváros Levéltára a 2001. évi Levéltári Nap keretében konferenciát rendezett „Magyar levéltárosok a XIX. században és a XX. század első felében" címmel abból az alkalomból, hogy fővárosunk archívuma száz évvel ezelőtt vált önálló intézménnyé. Ennek előzményeit és az 1950. évi államosításig megtett utat a konferencia a magyar levéltártörténet szélesebb kereteibe illesztve igyekezett áttekinteni újszerű nézőpontból: jelentős levéltáros egyéniségek pályafutásán keresztül. Jelen kötet tanulmányainak többsége e tanácskozáson elhangzott előadásokon alapul. Nem törekedtünk átfogó, leltárszerű kép felrajzolására a levéltári intézményekről és a jelentős levéltárosokról, hanem elsősorban portrékat igyekeztünk felvillantani. A szerzők azt próbálták körüljárni, hogy különböző adottságokkal rendelkező levéltáros-egyéniségek hogyan tudták alkotó munkára kihasználni a mindenkori történeti szituációt, intézményes adottságokat. Ennek megfelelően minél többféle intézmény és többféle személyes magatartásforma bemutatása volt a fő cél. Az írásokból, az egyes pályaképeken túlmenően, a korszak jellegzetes levéltáros-típusai is kirajzolódnak, a kis létszámú szakma differenciálódása intézményi háttér, működési feltételek, képzettség, társadalmi háttér, életút, alkat, érdeklődés és a tevékenység súlypontjai szerint. A magyar levéltártörténet részeként a határon túli, illetve szakmai életútjuk során intézményükkel együtt határon túlra szorult magyar levéltárosok munkásságával is megismerkedhetünk. Reméljük, hogy a konferencia és jelent kiadvány révén az intézményi évfordulót sikerült kihasználnunk az egész levéltáros szakma öntudatának, összetartásának erősítésére, s kötetünk fogódzókat nyújt a napjainkban átalakuló szakmaképpel kapcsolatos vitákhoz is.