Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Kálnoki Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. Herzog József országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése
Hogy kik voltak a barátai, arról keveset tudunk. Tagányi bizonyosan. Herzog őt lakásán is látogatta. Lehet, rendszeresen csak azt követően, hogy Tagányit a levéltárból nyugdíjba küldték. Mester és tanítványa között egy életre szólt a baráti kapcsolat. Szekfühöz hasonlóan tartalmas, hosszú barátság fűzte, amely valamikor gyermek-ifjú éveikben kezdődött el. Szerette Mályusz Elemért. Domanovszky Sándort nagyra becsülte. Hallgatott Kossányi Bélára. Rendszeres kirándulótársnak IIa Bálint szegődött mellé. Titkárai sorában az utolsó Wellmann Imre lehetett. S, volt még egy, a maga nemében különleges kategória „az, aki hozzá közel állt", azaz Sinkovics István. 36 56 A barátok felsorolásán végigtekintve elsősorban a „hogyan, miként lehetséges ez" kérdése vetődik fel. Azért, mert akiket kedvelt, azok között a XX. századi magyar történetírás egymással sok kérdésben szemben álló alakjai, rivális iskolák képviselői egyaránt megtalálhatók. Például két olyan reprezentatív alakja történetírásunknak, mint Mályusz Elemér és Szekfü Gyula. Megkerülhetetlen tehát a kérdés, mivel magyarázható, hogy Herzog konfliktusok nélkül, egyszerre tudta elfogadni, szeretve tisztelni egyiket, csakúgy, mint a másikat. A leginkább kézenfekvő eleme ennek a viszonyulásnak Herzog lelki alkatában lelhető fel, természetéből következik. Nagyfokú toleranciájának köszönhetően másoknál élesebben látta, érzékelte a részekből álló egészet. Témaválasztásai, írásai alapján mindamellett arra következtethetünk, hogy Mályusz Elemér történelemszemlélete közelebb állt hozzá, mint Szckfüé. Programjából azért vállalt részt (Pozsony megye), mert ahhoz érdeklődése, szakismerete illcszthctő(bb) volt és célkitűzéseivel is egyetértett. Egyébként Mályusz erről bőséges tájékoztatást adott 1941. április 17-én a Magyarság és Nemzetiség, ill. A Település- és Népiségtörténeti Értekezések címet viselő sorozatának áttekintése kapcsán (Hóman Bálint kifejezett kérésére Bárdossy Lászlónak). A munkálatok elsődleges célja a Csehszlovákiához tartozó határterületi megyék utolsó négy évszázadának népi viszonyaiban bekövetkezett változásoknak és ezek okainak levéltári forrásokon alapuló feltárása volt. A forrásfeltárást a csoport maradéktalanul elvégezte, 2-3 év leforgása alatt, az 1930-as évek derekán. Ilyen értelemben tehát Herzog is. (Erős Vilmos: A Szckfü-Mályusz vita. Debrecen, 2000. 192-195.) Szekfü nagy ívü eszmefuttatásait a világnézetek történelemformáló szerepéről azért bizonyára élvezte. Csakhogy ő a budai Várhegyről kémlelte a nyugati égboltot, figyelte Bécset, nem Bécsből a keletit s Budát. Volt azonban egy vetülete, hozadéka Szekfü munkásságának, amely kiemelten érdemel említést témánk összefüggésében, ez pedig a Magyary Zoltán által szerkesztett „A magyar tudománypolitika alapvetése" c. műben 1927-ben közreadott fejezet a levéltárakról, s ebben máig ható megállapításai arról, hogy e (tudomány)tcrülctcn mit tettek a levéltárak és mi a tecndő(jük). Amit tettek (olykor túlbecsülve az állományukból kihalászható egyes adatokat) azt racionális bibliografízálással rendbe, helyére lchct(ctt) tenni. „Kutatónak és feldolgozónak egyaránt égetően sürgős a levéltári bibliográfia, amely az egyes családi, hatósági és külföldi levéltárakból publikált magyar vonatkozású anyagnak adná pontos bibliográfiai összeállítását, belefoglalva természetesen az egyes levéltáraknak immár nyomtatásban található leírását." (Szekfü Gyula: Levéltárak. Bp., [1927].) A teendő ezzel szemben: számbavétele annak, „mi az, amink van ...se számbavételhez pedig ... szakképzett levéltárosok szükségesek ... akik históriai képzettség mellett a rájuk bízott irattömcggel is megismerkednek ... A modem levéltárnok szaktudós volta mellett elsősorban, mindenekelőtt levéltári hivatalnok legyen ..." (Uo.)