Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálnoki Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. Herzog József országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése

első kettő (Pauler és Csánki), akikre illik szuperlatívuszokban emlékezni, sem látták olyan élesen és főként nem képviselték olyan határozottsággal azt a szemléletet, amelyet Tagányi nyomán Herzog képviselt. Herzog a proveniencia elvének elkötelezett híve volt. Az iratanyag rendezését és kutatási segédletekkel való ellátását tekintette fő feladatának, programjának. A levéltár teljes iratanyagának leltározására készült. Számos ilyen típusú, célú jegyzéket saját maga készített el. Leltárnak nevezett segédletéből - a magyarországi kincstári levéltárak anyagáról - azonban csak egyet. Erről mondja, állítja Ember Győző, emberöltőnyi idővel Herzog után és tapasztalattal a háta mögött, hogy az „mai terminológiánk szerint egyszerű raktári jegyzék volt."

49 Nevének szemérmes elhallgatása ellenére sem nehéz kitalálni, hogy ki lehetett az a személy, aki Herzoggal egyidejűleg, saját elképzeléseit követve, elkészítette alapleltáraink ősét, tervfeladatokon túli időben és energiával. Ma már tudom, hogy Herzog szólt általa évtizedek múltán, amikor a szakmai izgalmakat még csak ízlelgető, kóstolgató szájtáti ifjabb nemzedéket tompítandó a fél ötös kicsöngetés energia-felszabadító hatását - a könyv és irat fogalom-meghatározásáról faggatta, s kikerekedő szemükbe némi értetlenséggel csodálkozva bele, nyugodtan tovább értekezett a számára mindenkor, minden helyzetben kardinális kérdés akribiumairól. Herzog első főigazgatói teendője az Országos Levéltár munkaprogramjának összeállítása, megállapítása volt, melynek középpontjában egy általános leltár készítése, vagyis az Országos Levéltárban őrzött összes levéltári anyagnak szakszerű számbavétele állt. Ebben Herzog olyan tudományos levéltári segédeszközt látott, amelyből merített ismeretek alapján, hosszú távon összeállíthatóvá válik a végrehajtandó feladatok részletes programja. Belőle fény derült arra, hogy szemben eddigi feltételezéseinkkel, ismereteinkkel - 1934 előtt általános leltára az intézménynek nem volt, legfeljebb torzók, csak elkezdődtek ilyen munkák, töredékesen és kifogásolható alakban kivitelezve. A program a levéltári anyag szakszerű csoportosítását az általános leltár - ahogyan ő fogalmazott - segélyével képzelte el, kormányhatósági levéltárak, közép- és újkori iratgyűjtemények, valamint a családi levéltárak (egységek) létrehozása által. A levéltári rendezési munkálatok megkezdését ugyancsak az általános leltár alapján vette tervbe. A kormányhatósági levéltáraknak - az iratokhoz tartozó lajstromkönyvekre alapozott, jelzetük szerinti - mai fogalmaink szerint leginkább ellenőrző-rendezését határozta el. 49 Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve 1974-1974. Különlenyomat a LK, 46. (1975) évfolyamából, 32.