Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Kálnoki Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. Herzog József országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése
kínosabb helyzetbe került. Ányos levele, amely az egész kérdéskört s azon belül Csánki elmozdításának körülményeit gondos alapossággal, hogy ne mondjuk tendenciózus precizitással vizsgálók anyagában ránk maradt, minden jegyzőkönyvi vallomásnál többet árul el arról a szituációról, amelynek sűrűjébe Herzog nyakig süppedt. 17 17 MOL K 148. (Belügyminisztérium. Elnöki iratok) 1922-14-7300. Ányos Lajos levele Csánki Dezsőnek (Budapest, 1919. január 31.) 131-133. fol. „Méltóságos Uram! Nem tudom, értcsült-e már a mai napon történtekről. Valószínűnek tartom ugyan, hogy igen; azonban az ellenkező eshetőséggel is számolnom kell. Már pedig mint becsületes törekvésű és egyenes jellemű férfiú tiszta bort akarok önteni a pohárba s így sajnálattal tudatom, hogy ma Méltóságod ellen szavaztam, illetőleg - hogy egészen szabatos legyek - a Méltóságod ellen vizsgálat megindítását kérő beadványt én is aláírtam. Bizonyosra kell vennem, hogy e Brums-inak látszó tény keserű fájdalmat okoz Méltóságodnak. Magyarázat nélkül hagyni ily megdöbbentő állásfoglalást olyan durvaság volna, amely tőlem idegen. Lelkiismeretem fóruma előtt kötelezve érzem magamat, hogy Méltóságodnak eljárásom indító okáról számot adjak, számot adjak még akkor is, ha ez a magyarázat esetleg semmivel sem lesz kevésbé fájdalmas, mint maga az állásfoglalás. Magam irányában is tartozom vele, mert nem tűrhetem, hogy Méltóságod - akár csak gondolatban is - méltatlanul erre-arra forgó szélkakasnak, ingatag nádszálnak, könnyen befolyásolható gyönge jellemnek, megbízhatatlan frázishősnek, menekülő patkánynak, a 'le roi est mort, vive le roi' - elvet követő opportunistának ítéljen. E vádakra én nem szolgáltam rá. Nem tagadtam meg magamat. Még ma is előbb az egész tisztviselői kar előtt nyílt vallomást tettem Méltóságod iránt való hűségemről, kifejtettem, hogy engem a szeretet és hála kötelékei fűznek Méltóságodhoz, és az aláírást megtagadtam. Ha becsületesen referáltak Méltóságodnak az én szereplésemről, csakis így mondhatták el. A baj csak utóbb következett be, mikor megtudtam valamit, amit eddig nem tudtam. Igen nyíltan meg fogom mondani. Méltóságos uramnak Tagányi úrral szemben követett zordon, kíméletlen, sőt - véleményem szerint - kegyetlen eljárása vadított meg akkor cs vezette tollamat. Kimondhatatlanul fáj, hogy ennek így kellett jönnie. Szenvedek ugyan, de azon tudatban vagyok, hogy becstelenséget nem követtem el, nem tagadtam meg elveimet s világnézlctemet, amelyet Méltóságod is mindig helyeselt. Én a szívtelenségét elviselni nem tudom. És most azt látok magam előtt. Méltóságod jól ismer engem. S így bizonyára meg van arról győződve, ami igaz valóság, hogy az én szívem most nem könnyű s a lelki állapotom épen nem irigylendő. Hiszen a csalódás, a kiábrándulás valóságos lelki katasztrófa; s minél intenzívebb lelki életet él valaki, annál inkább. És ilyenféléről van most nálam szó. Végezetül legyen szabad még egy őszinte szót. Határtalanul sajnálom ezt az egész dolgot, hogy megtörtént. Akárhogyan elkeserített is a Tagányidolog, ha most kerülne szóba, midőn c sorokat írom, az én aláírásom aligha szerepelne. Mert nekem Méltóságodat nem szeretnem nem lehet még a történtek után sem. Tőrt döfni abba, akihez hála és ragaszkodás füz, nem olyan dolog, amin könnyedén napirendre térhetnék!! Fogadja Méltóságos Uram igaz hódolatomat. Ányos Lajos Lelki állapotomat híven jellemzi a tény, hogy a rég kész levelet ily soká menesztem." A borítékon: „Méltóságos Dr. Csánki Dezső ministeri tanácsos, országos főlevéltárnok úrnak Budapest I. Vár, Úri-utcza 13. „Magánügy"
