Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

szerződésekben rögzíteni, az önigazgatás rendje, különösen a bíró és esküdt sze­mélyek választása a földesúr személyes befolyása mellett zajlott. A város lakói ­számuk 1828-ban már 16.134 fő -, elsősorban a föld- és állattulajdonos gazdák (625 családfő), szabadulni akartak az úrbéres nyűgöktől, még akkor is, ha az sokba kerül. Az országos események kedveztek e törekvéseknek, s a földesurak részéről sem mutatkozott merev ellenállás. A szabad polgári tulajdon örökváltság útján való megteremtését Csongrád Vármegye Nemesi Közgyűlése is támogatta. A váltság ügyében 1835 februárjában megkezdődött tárgyalások eredménye­ként 1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláír­ták az örökváltsági és a legelő elkülönítési szerződést. A szerződés függelékét képezte az ún. koordináció, amely közigazgatási szempontból megfelelt a város szervezési szabályrendeletének. A „koordináció", melynek kidolgozója Klauzál Gábor, Csongrád vármegye törvényszéki bírója és országgyűlési követe volt. Pontosan meghatározta a testületek, a tisztviselők és az alkalmazottak választási módjátjogkörét, kötelességeit és ellenőrzését; intézke­dett a város gazdálkodásáról, az első folyamodású bíróság és a városi közigazga­tás, valamint a pénzkezelés rendjéről, a szaktisztviselők és alkalmazottak fizeté­séről. A város belső közigazgatása átalakult, az igazgatási ágak szakszempontok alapján elkülönültek. Az ügyek intézését képesítéssel rendelkező választott tiszt­viselők vették át, kiknek működési körét és feladatait ettől kezdve helyi szabály­rendelet határozta meg. 14 A tagoltabb, szakszerűbb közigazgatást és ügyvitelt visszatükrözik az utólagos levéltári rendezések során alkalmazott fondcímek is: Szentes Város Közönségének (Közgyűlésének), Tanácsának, közgyámjának (tutorának), adószedőjének, Örökváltsági Pénztárának, rendőrkapitányának, mér­nökének (földmérőjének) iratai. Az e korszakban keletkezett iratok közül kiemelt védelmet élveztek az örökváltsággal kapcsolatos iratok, melyek évtizedeken át a város és a birtokos lakosok legfontosabb jogbiztosító okmányainak számítottak. Ugyancsak kiemelt védelemben részesült a város 1840-re elkészült első telek­könyve és térképe, melyeket az 1836-ban új tisztségként belépő földmérő-mérnök készített el. 14 A város és a Károlyi grófok 1878-ig szinte folyamatosan pereskedtek az örökváltsági szerződés miatt, melyről röviddel megkötése után kiderült, hogy számos pontja ellentmond az úrbéri kötésekről szóló 1836: VIII. törvénycikknek, vagyis jogilag támadható. 1840 szeptemberében a vármegye törvényszéke visszaállította a földesúri törvényhatóságot. A bíráskodás joga vissza­szállt az uradalomra, a földesúr élhetett a bírójelölés jogával, és fölülvizsgálhatta a város pénz­ügyeit. Szentes újra úrbéres, földesúri mezőváros lett, dc nem úrbéres szolgáltatásokat teljesített, hanem azok váltságát fizette. Az igazgatás szervezetében, rendjében bekövetkezett minőségi változást azonban visszafordítani már nem lehetett.

Next

/
Thumbnails
Contents