Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső

meg, aki 1933 nyarán e megbízatását visszamondta. A törvényhatósági bizottság Gévay-Wolf Lajos vármegyei alispánt bízta meg megfelelő személy kiválasztásával, aki Belitzky Jánost javasolta. A szerző személye esetében garanciának látták, hogy a kortárs magyar történetírás „doájenje", Szekfü Gyula ny. r. egyetemi tanár (díjtalanul) magára vállalta a munka állandó irányítását, ellenőrzését, alkalmi felülvizsgálatát.

36 Önmagában is érdekes a két törvényhatóság alapvetően eltérő állásfoglalása monográfia-ügyben, a mozgatórugók megválaszolásához még további kutatások szükségesek. A kérdést külön érdekessé teszi, hogy szórványos megyetörténeti gyűjtéssel Sümeghy is rendelkezett, személyes viszonya a kérdésben eljáró alispánhoz jó volt. Valószínű, hogy ő ekkor levéltári munkái miatt nem ambicionálta ezt a feladatot, és úgy tűnik, hogy a monográfia-kérdés hátterében teljességgel szubjektív szempontok is meghúzódtak, így a két levéltáros érdeklődésének és mentalitásának eltérései is szerepet játszottak. Az utóbbi momentumot erősíti az a tény, hogy Sümeghy későbbi segítője, Soós Imre eleve megfogalmazta a monográfia-írás szándékát.

37 Házi természetesen 1937 után is tovább folytatta éves levéltári, könyvtári kutatóútjait, így 1942 során 400 pengő térítés fejében három hetet ismét a budapesti központi gyűjteményekben dolgozott.

38 A városmonográfia ügye 1943-ban, majd 1944-ben is napirendre került. 1943. május 4-én a soproni okmánytár II/6. kötetének megjelenése után, a II/7. kötet nyomdába adásával Házi a forrásközlési sort befejezettnek nyilvánította, kijelentve: „...ez az immár 13 kötetből álló oklevéltár-sorozat négy kódex kivételével Sopron város levéltárában őrzött minden okirat, magánlevél, akta, adójegyzék és számadáskönyvet felöleli, tehát egyúttal a legtökéletesebb leltár szerepét is magában foglalja...". (Házi itt alapvetően a középkori oklevél- és iratanyaggal foglalko36 A vármegyei jelentést mellékelve Id. uo., ill. uo. Sopron vármegye törvényhatósági bizottságánakjegyzőkönyve, 6/934., Sopron, 1934. febr. 3. Sajnálatos, hogy se a vármegyei, se a városi monográfia elkészítésének ügye nem nyert feldolgozást, így e témát csak a fenti jelentés tartalmi keretei között ismertetem. Belitzky c munkájához megkapta alsószopori Nagy, Balics, majd Mihály Ernő gyűjtéseit, továbbá átadták neki Nagy Imre 732 db-os oklevélmásolat gyűjteményét is. SL IV.B. 429. Sopron vármegye levéltárának iratai (a továbbiakban: IV.B. 429.) 5. csomó (cs.) 584/934., Bp. 1934. augusztus 24. A megyemonográfia elkészült kötete: Belitzky János: Sopron vármegye története I. kötet, Bp., 1938. A szerzőről A Varga László: Belitzky János, Kézirat, 2002. Itt szeretném megköszönni Á. Varga Lászlónak, hogy készülő munkájába betekintést engedett! 37 Soós Imre Sopron vármegyei tevékenységére, irodalmi munkásságára: Kiss Gábor: Soós Imre (1910-1997), In: SSz, 51. (1997) 4. sz. 370-373. 38 SL IV.B. 1404.b. III. 36/942. Házi jelentése: Sopron, 1942. december 10. költségmcgítélésc uo. 1942. december 16.