Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Szögi László: A levéltáros szakma kialakulása és fejlődése Magyarországon a XVIII. századtól a XX. század elejéig

SZÖGI LÁSZLÓ A LEVÉLTÁROS SZAKMA KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON A XVIII. SZÁZADTÓL A XX. SZÁZAD ELEJÉIG A modern európai levéltárügy és a levéltárosi hivatás kezdetei a XVII-XVIII. századig nyúlnak vissza. A reformáció és az ellenreformáció küzdelmeként meginduló modern történeti forráskiadás, így az Acta Sanctorum, a jezsuita történetkutatók által megkezdett munkálatok egyre nagyobb számban igényeltek a régi okleveleket és iratanyagot érteni és használni tudó szakembereket. A Jean Mabillon vagy Antonio Muratori nevével is fémjelezhető nagy forráskiadvány-sorozatok már nem készülhettek volna el a mai értelemben vett levéltáros szakismeretek nélkül. Ennek a folymatnak kezdete, amikor V. Pál pápa Rómában 1612-ben megszervezte a Vatikáni Titkos Levéltárat. A megerősödő abszolút monarchiák Európában azután egyre több államban napirendre tűzték az állami levéltárügy rendezésének kérdését. A Habsburg monarchiában előbb 171 l-ben alakult meg a Hadilevéltár, majd a XVIII. század közepén, az osztrák örökösödési háború befejezése táján, gyakorlati okokból, a nemzetközi szerződésekhez szükséges dokumentumok hiábavaló keresésének tapasztalataként született elhatározás a levéltárügy rendezéséről. Az 1749-ben felállított, későbbi nevén Haus-, Hof- und Staatsarchiv ettől kezdve példa volt a birodalom minden részében a levéltárak létesítésénél. Tegyük hozzá, a kialakuló nemzetállamok központi állami levéltáraikat csak a XVIII. század végén, vagy a XIX. század elején hozták létre, mint a franciák 1790-ben az Archives Nationales-t, illetve az angolok 1838-ban a Public Record Office-t. A levéltárügy újkori hazai fejlődésére természetesen hatással voltak a Habsburg monarchia közigazgatási változásai. A középkori hagyományok és a kialakult gyakorlat alapján a magyarországi levéltárügy legfontosabb intézményei a hiteleshelyi levéltárak voltak, amelyek szakszerű levéltári működéséről a XV. századtól vannak adataink. Jóllehet még Mohács előttről is tudunk e hiteles helyeken dolgozó világi, általában jogvégzett személyekről, az itt tevékenykedők többsége azonban a török után is a káptalanok és konventek tagja volt, így az önálló világi levéltárosi hivatás kezdeteit nem e fontos intézménycsoportban kell keresnünk. A török hódoltság által nem pusztított, fejlettebb nyugat- és észak-magyarországi területeken mind a megyékben, mind a városokban, az európai gyakorlatnak is megfelelően, felmerült az igény levéltári jellegű tevékenység végzésére