Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 55 lyen egy lemez utalt azok óbudai illetőségére (ui. OB betűket írattak rá).155 1822-ben Bellágh Antal Pest vármegyei esküdt az óbudai országutakon gyerekeikkel kolduló szlovákokra panaszkodott, s kérte, hogy a „ Csonkit Tagokkal lévő Totókat ” és a hozzájuk hasonló csavargókat utasítsák vissza szülőhelyükre, a hadnagyok pedig jobban ügyeljenek a rendre, és az országutakon semmilyen koldust ne tűrjenek meg, „és az Tapasztalt Tot Gyermekeket Korbatsollyák e/”.156 Ami a nem helyiek elszállásolását illeti, 1840-ben a tanács mindenkinek megtiltotta, hogy házában idegeneket szállásoljon el és lásson vendégül.157 A keresztények és a zsidók az idegenek elszállásolásában is elkülönültek egymástól. A Zsidó Község (Juden Gemeinde) maga szabályozta a zsidó átutazók (Orchim, Orech) elszállásolásának feltételeit, komplikáltabb esetekben azonban az uradalom a Keresztény Községet is bevonta a szabályozásba. 1803-ban például a Keresztény Községen keresztül elrendelte a „mind az uralkodó, mind a köz számára haszontalan kóborló és csavargó zsidók” eltávolítását a településről. Keresztények nem szállásolhattak el idegen zsidót az uradalom engedélye és a zsidók bírája, szószólója vagy a Zsidó Község által kiadott engedélycédula nélkül.158 Három évvel később összeíratták az uradalom engedélyével rendelkező zsidókat, aki nem tudott ilyet felmutatni, azt Szent György napjáig tűrték meg Óbudán, azt követően el kellett hagynia a települést.159 1831-ben kimondták, hogy az utazók csak a kijelölt helyeken szállhatnak meg (für die Orchim angewiesene Schlafstätte). Átutazó csak egy éjszakára maradhatott, kivéve, ha szombaton vagy ünnepnapon érkezett. A szállásdíj egy éjszakára 3 krajcár bécsi pénz volt. A pénteken érkező és szombaton maradó utazók a pénztárból 30 krajcárt kaptak. Az átutazók számát 10 főben maximálták, és induláskor 15 krajcár ún. Abfertiggeld illette őket. Az idegen koldusokat teljességgel kizárták a községből.160 Egy későbbi bejegyzésből az is kiderül, hogy a Zsidó Község az egyik helyi lakossal, Michael Altenthalerral szerződött, s ezáltal annak házában szállásolták el az átutazókat. Érdekes adalék, s talán nem véletlen, hogy a szállást egyúttal „szegények menedékének” is nevezték (Schlafstätte = Armen Herberge).161 155 „Mendicos hujates stigmáié, seu signo lamineo, in quo Literae OB expressae sint, vestibus assuendo provideat. " BFL V.l.c 1803.01.31. 156 BFLV.l.bNr. 2333. 1822.05.24. 157 BFL V.l.a 19. kötet 1840.11.07. Nr. 235. 4. pont, ugyanitt (2. pont) a „rendkívüli”, ezáltal jelentendő dolgok között sorolják fel az idegen halálát, a gyilkosság, rablás, halálra verés, vízbe fulladás, talált állat mellett. Ugyanitt elrendelték, hogy a lopások megelőzésére mindenhol éjjeliőrök (Patroullen und Wächter) ügyeljenek (megj. 4. pont). 158 Földessy András jószágigazgató Óbuda Keresztény Községének. BFL V.l.c 1803.08.22. 159 BFL V. 1 .c Úriszéki végzés, 1806.01.23. 160 BFL V.6 1. kötet 1831.04.01. Nr. 38. p. 321-322. 161 1834-ban újabb négy évre kötöttek szerződést Altenthalerral. BFL V.6 1. kötet 1834.03.30. Nr. 43. p. 498.
