Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
30 Jogi háttér és a működés keretei Házszám Tulajdonos neve Üstök száma Üst nagysága (akó) 212. Molnár István 1 3 63. Rácz István 1 3 56. a serfőző (Mayer, Franz) 1 5 1 3 '/2 1 3 Zz 1 3 Zz 19 68 Amint az a fenti táblázatból is kitűnik, a különböző égetett szeszesitalok (mint a pálinka, rozsoli stb.) Óbuda magyarjai között örvendtek a legnagyobb népszerűségnek, de kedveltek voltak a németek és a zsidók körében is. A helyi serföző a sör mellett sörpárlat előállításával is foglalkozott. Egy 1786-os költségkimutatás szerint a halott mellett virrasztó őröket a szokásos bor mellett már illett sörrel és pálinkával is ellátni.94 Az uradalom és Óbuda a szeszfőzést és forgalmazást különböző módon próbálta meg szabályozni. Az özvegy Zichy Miklósnével kötött 1765. évi szerződésben például a grófné megengedte a helyi keresztényeknek a törköly felvásárlását és felhasználását törkölypálinkához, ugyanakkor szigorúan megtiltotta annak kimérését.95 1774-től a használatban lévő pálinkafőző üstök (ahaenum) után elvileg 2 forintot kellett fizetniük a jobbágyoknak az uradalmi kasszába, annak kimérését és a kocsmái tatást azonban (crematum mediatim, aut sextariatim epocillare) elkobzás terhe mellett tiltották.96 1789-ben például a város a sörméréshez hasonló szerződést kötött Matthias Hackllel (Häckhl, Hackell) a pálinka kiméréséről (branwein Schank). A szerződés szerint felekezettől függetlenül bárkinek, aki szeszt szeretett volna árusítani, Hackllel kellett arról megegyeznie, aki évente 280 forintért szerezte meg magának a jogot. Az engedély nélküli szeszárusítók első alkalommal 6 forint büntetésre, második alkalommal italaik elkobzására számíthattak (az elkobzott ital felét az uradalom, kéthatodát a község, egyhatodát a bejelentő kapta meg). Sem keresztény, sem zsidó nem bocsájthatta áruba más italát (azaz - a magán bormérésekhez hasonlóan - mindenki a sajátját mérhette 94 „fiir die Wächter, so bey dem verstorbenen durch 2 Tage gemacht, an Kertzen, Wein, Bier, Brandwein. " A tétel egyébként nagyobb összeget tett ki (4 forintot), mint a sírásóknak adott összeg (3 Ft), vagy a plébános és a kántortanító stóladíja (3 Ft 7 kr), ami akkor is magas, ha tudjuk, a felsorolásban az italok mellett szerepel a virrasztásnál használt gyertya is. BFL V. 1 .b Nr. 444. 1786.04.21. 95 BFL V. 1 ,v szerződés özv. gróf Zichy Miklósné és az óbudai község között, 2. pont, 1761.01.01. 96 BFL V.l.v 1774.05.30. 13. pont.
