Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Utószó
UTÓSZÓ Óbuda lakosságának létszáma és összetétele, valamint az épített környezet mellett a vendéglátás keretei is óriási változáson mentek keresztül a 17. század végétől 1848-ig. 1766 előtt alapvetően a Zichy család határozta meg a bortermelés és bormérés kereteit. A település a 18. század első felében még meglehetősen falusias karaktert mutatott, a kocsmák elsősorban a helyi lakosságot szolgálták ki (kivéve a Radlt és a trinitárius kolostor alatti Szőlőfürthöz címzettet), forgalmuk összességében nem volt jelentős. Lényeges változás a század második felétől kezdődött, a különböző katonai intézmények beköltöztetésével (lásd Kiscellt és a Katonai Ruházati Bizottmányt, azaz a Militair Montour Commissiont), a manufaktúrák és egyéb vállalkozások megjelenésével és a lakosságszám megnövekedésével, összetételének megváltozásával, az átutazó forgalom is jelentősebbé vált. A községi fogadók mellett az uradalom 1785-től a községnek egy összegben adta bérbe a fogadóit, külön meghatározva azok jogait (bor-, sör-, szesz- és kávémérés, kifőzde üzemeltetése, tekepályák létesítése és egyéb játékok, tánc és zene mikéntje). A 19. század első felében a vendéglátás erősen differenciálódott, a hagyományosan béreltetett fogadók mellett megjelentek a magán bormérések, amelyek legális vagy illegális volta és működésének szabályozása folyamatos kihívást jelentett Óbuda vezetése számára, amely végig ragaszkodott ahhoz az alapelvhez, hogy idegenből hozott bort nem mérhetnek ki (kivételt indokolt esetben tettek a kóser borok és a töményitalok esetében). Sört csak a sorházból lehetett beszerezni. A kávémérési jogot szintén az uradalomtól bérelte a község, engedélyezése - az uradalom előzetes rendelkezéseitől függően - szintén tőlük függött. A hagyományos, uradalmi fogadók közül a 18. század végén a Vogl, a 19. század első felében a Mókus emelkedett ki. A Vogl közönségének jelentős részét képezték a Montour Commission katonái. A Mókus a Budáról Óbuda központjába vezető út melletti fekvésének köszönhette jelentőségét, de forgalmát visszavetette a Korona fogadó felépülte, illetve különböző szerencsétlenségek (tűzvész, árvíz). Hasonlóan került nem egyszer katasztrofális helyzetbe a Radl fogadó, amelyet a közeli hegyekről lezúduló csapadék, zivatarok többször tönkretettek a század folyamán. Speciális helyzetben volt a község a sörház miatt. Óbuda második, Duna melletti sörháza még 1702-ben alakult, majd a század végén a Mayer családhoz került, ahhoz a Mayer családhoz, amelyik Mayerffy néven szerzett nemességet, tagjai pedig Budán és Pesten lettek sikeres sörfőzők. A község óriási költségen megvásárolta a családtól a sörházat, paradox módon viszont a serfőzési jogot továbbra is az uradalomtól bérelte. A község két fogadója közül az alsót, a Rákhoz címzettet 1808-ban elárverezték, hogy árából megvehessék a sörházat, hiszen a fogadó már inkább terhére, mint hasznára volt a községnek: a közelében többségében zsidók laktak, akik nem fogyasz
