Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)

Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan

236

Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban

toztatott a város, a helyi italmérés rendezése alkalmával 1869-ben, a polgárjog mellett ugyanakkor feltételül szabta, hogy aki kocsmáltatni akar, annak a polgárjog mellett budai szőlővel is rendelkeznie kell.4)

1854-ben a Pachtungs Geschäfts Kanzlei és Óbuda elöljáróinak megállapodása alapján a községben engedélyezett kocsmák maximális száma 18 volt, amelybe beleszámították az uradalmi fogadókat is. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha az egyik, engedélyezett italmérést működtető gazda kifogyott a borából vagy gondja támadt annak forgalmazásával (például nem tudta azt eladni), visszaadta a jogot, amit ezt követően kiosztottak egy másik gazdának.5

Engedélyezett kocsmák listája, 1854. december 1. (BFL V.l.bNr. 6462.)

Sorszám

Név

Utca

Házszám

Megjegyzés

í.

Bauer özv.

Hauptgasse

32.

2.

Leopold Frey

Hauptgasse

46.

3.

Leopold Aschinger

Comissions Plaz

85.

4.

Josef Kirchner

Cassem-Gasse

68.

5.

Stephan Schmidt

Cassem-Gasse

77.

6.

Michael Szakácsy

Cassem-Gasse

80.

uradalmi épület (Vörösfenyő fogadó)

7.

Josef Irtzl

Andreas Gasse

140.

8.

Carl Seiller

Andreas Gasse

182.

9.

Johann Rusitska

Donau front

42.

10.

Tóth János

Hermgasse

199.

uradalmi épület (Vogl fogadó)

11.

Anton Schuller

Hermgasse

200.

12.

Josef Gittinger

Spitalgasse

366.

13.

Mathias Krenn

kleine Krongasse

679.

14.

Martin Zeller

Krongasse

275.

4 Felmerült, hogy akópénzt szedjenek be a déli vaspályán és a Dunán beérkező idegen borok után, de ebben végül - leegyszerűsítve a vitát - a polgárjog csorbítását látták. Közgyűlési jegyzőkönyvek, Buda, 1869.01.19., 1869.04.16. BFL IV.llOó.b 1097/1870 BFL V.l.bNr. 6462.5