Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Kávémérések, kávéházak
Kávémérések, kávéházak 229 családtagja volt,23 ezáltal a város vezetésén belül is volt támogatottsága. Wieser fogadója és kávéháza azonos a fentebb említett, 1844-ben A pozsonyi szépasszonyhoz címzett épülettel, s először 1829-ben említik.24 A másik, Donaberger-féle kávéház a nagy vendéglátós Donabergerek közül Franz Donabergeré. Franz épp a kávémérési joggal rendelkező Mókus fogadót bérelte 1816 és 1825 között két alkalommal (1816-1819 és 1822-1825, a közbeeső időben egyébként a bérlő kezese volt). Feltehetőleg a Mókus bérletének lejártát követően jutott arra az elhatározásra, hogy saját fogadót nyit - kávéméréssel, amit amúgy 1828-ban még (a zenés-táncos mulatságokkal együtt) a tanács ugyan megtiltott neki,25 de néhány éven belül kénytelen volt beletörődni, hogy a fogadót nem tudják bezáratni. Ha megnézzük térképen, látható, hogy a két kávéház gyakorlatilag egymással szemben helyezkedett el, kitűnő helyen, a Zichy-kastély szomszédságában, illetve azzal átellenben - mind az átutazók, mind a katonák számára frekventált helyen. Érdekes, hogy 1838-ban, amikor özv. Catharina Donaberger magán bormérése további engedélyezését kéri, házukat nem fogadóként, kocsmaként, hanem kifejezetten kávéházként határozta meg (in ihrem Coffe-Haus).26 Donabergerékhez hasonlóan Ignaz Havranek, a Korona fogadó 1825-1840 közötti bérlője, aki egyébként jelentős fejlesztéseket hajtott végre az általa bérelt fogadóban, szintén „magánpraxisba” kezdett hosszú ideig tartó bérlete lejártát követően (gyakorlatilag azonnal, mert 1840- ben már bizonyosan működött).27 28 Havranek vállalkozását szintén kávéházként, és nem kocsmaként említik 1842-ben (Hafranekische Kaffeh Haus).2i A fentiekhez hasonlóan a város adminisztratív központjában, a jószágigazgatóság közelében helyezkedett el.29 Ezek mellett kisebb kávémérésként ismert még Franz Filó kávéháza (a korábban említett kefekötő Schimkónál, a Mókus fogadó közelében),30 valamint Veronica Leimbeck magán kávémérése.31 1840-ben a tanács a Korona fogadósa, Johann Weinmann panaszára az engedély nélküli kávémérésért 6 Ft konvenciós pénzre büntette az említett magán kávésokat (azaz Leimbecket, Havraneket és Filót) és eltiltotta őket a további 23 Philipp Wieser (1764-1838) 1828-ban és 1833-ban a külső tanács tagja, a molnár Elias Wieser (1773- 1831) 1815-1824, valamint 1826-1831 között esküdt, 1824-1826 között pedig a külső tanács tagja. https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologiayi317/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ3aXNlciJ9 (utolsó lekérdezés: 2019.08.27.) és https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/1300/?list=eyJxdWVyeSI 6ICJ3aWVzZXIifQ (utolsó lekérdezés: 2019.08.27.). 24 BFLV.l.bNr. 2846. 25 BFL V.l.a 15. kötet 1828.05.24. Nr. 132. 26 BFL V.l.a 17. kötet 1838.02.08. Nr. 82., 1838.02.24. Nr. 94. 27 BFL V.l.a 19. kötet 1840.11.26. Nr. 252., BFL V.l.bNr. 3898. 28 BFLV.l.bNr. 3698. 29 1841: Sommer Gasse Nr. 190., ma Kórház utca 9., ld. BFL V.l.r 103. kötet 30 1839-ben és 1840-ben utalnak rá. Schimkó vagy a Nr. 37. vagy a Nr. 107. alatti házban lakott (mindkettő a Haupt Gassén állt, mindkettő a Mókus fogadótól nem messze). BFL V.l.a 18. kötet 1839.05.07. Nr. 130. és 19. kötet 1840.11.26. Nr. 252., BFL V.l.r 103. kötet. 31 Laimbeck/Leimbeck név csak az 1839. évi adóösszeírásban szerepel. Ekkor Joseph Laimbeck Joseph Schlosser házában élt, a Nr. 287. alatt, a Frühlings Gasse és a Herrn Gasse sarkán (1937: Tavasz utca 11.- Polgár utca 1.) BFL V.l.a 19. kötet 1840.11.26. Nr. 252., BFL V.l.r 103. kötet.
