Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
208 A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi... a többiek pedig követték példájukat.79 A molnár meg akarta verni Pálinkást, aki védekezésképp megragadott egy fapipát, amellyel sikeresen szemen találta a heves vérmérsékletű molnárinast.80 A Radl fogadósnéja szerint egyértelműen Pálinkás volt a hibás.81 Christoph a szemsérülés mellé pár nappal később arc(üreg)gyulladást is kapott, s kezelési költségeit, fájdalomdíjjal együtt (összesen 225 Ft 12 krajcárt, amelyből 100 Ftot tett ki a kárpótlás, 50-et a kezelési költségek82) Pálinkástól követelte. A seborvos látlelete szerint a sérülés valóban veszélyes volt, s nem lehetett biztosan tudni, megmarad-e a molnárinas szeme világa.83 Az ügy hosszan elhúzódott, Christoph szerint Pálinkás majdnem halálra verte, Pálinkás szerint viszont a költségek tetemes voltát részben az okozta, hogy Christoph a drágább orvosdoktorhoz ment sérülésével, holott elegendő lett volna a seborvoshoz fordulnia. Másrészt eleve Christoph kezdeményezte a civakodást és verekedést (Zanck, undRauferey), ő csak bekapcsolódott abba (!), s már bőven megbűnhődött azáltal, hogy az esetet követően 8 napig áristomba tették, mint egy bűnözőt.84 Az eset végül csak egy év múlva rendeződött, amikor az úriszék döntése értelmében Pálinkást csak a kezelési költségek megtérítésére kötelezték, a követelt fájdalomdíjat viszont leszállították 40 forintra.85 Ezzel részben elismerték Pálinkás igazát és azt, hogy a másik félnek is szerepe volt a helyzet kialakulásában. A bűn tanyája? - Tolvajok a kocsmában A leggyakoribb bűncselekmény a szóbeli és tettleges sértések mellett a lopás volt. Ugyanúgy, mint a prostitúció esetében (ld. lentebb), az 1770-es évektől szaporodnak 79 A későbbi vizsgálat szerint a három kapásból kettő, a mintegy tíz molnárinas közül négy az elejétől a végéig részt vett a verekedésben (Pálinkás és Lampl az egyik oldalon, a másikon Anton Gutmajer, Matthias Piringer, Peter Pothori, Mathias Ráhel). BFL V.l.a 14. kötet 1826.02.25. Nr. 141. 80 Matthias Rebel, a békásmegyeri malom haszonbérlőjének nyilatkozata. 1826. március 8. BFL V.l.b Nr. 2621. 81 BFL V.l.a 14. kötet 1826.01.28. Nr. 88. 82 Mestere, Elias Wieser kimutatása szerint 30 napig volt munkaképtelen, külön ápoló (Kranckenwarter) foglalkozott vele, akinek a 30 krajcáros napidíja az egy hónap alatt 15 Ft-ot tett ki, napi kosztja és 3 meszely bora összesen további 10 Ft-ot, a beteg étkeztetése, ellátása cukorral, gyertyával és egyéb apróságokkal ugyanennyit, a szoba fűtése további 15 Ft-ot. Joseph Müller patikájában márciusban 5 Ft 22 krajcár értékben váltott ki különböző mixtúrákat és flastromokat. Ezalatt Joseph Abel orvosdoktor (30 Ft bécsi pénzért) és Georg Lattner sebészmester (24 Ft) látogatta és kezelte. Lattner lelete szerint (1826.01.20.) Christoph a szemén zúzódást szenvedett. BFL V.l.b Nr. 2621. 83 BFL V.l.a 14. kötet 1826.02.25. Nr. 141. 84 „ ...mit 8 Tägigen Kalten Arreste in Eisen als wie ein Criminal Verbrecherprostituirt, mißhandlt und dahero nur zu sehr unverhältnißmäßig stark bestraft worde bin " Stephan Christoph az úriszéknek, Óbuda, 1826.07.04., úriszéki jegyzőkönyv, 1826.01.28. BFL V.l.b Nr. 2621. 85 Pálinkás 1826. március 12-én kérvényezte az úriszéken, hogy engedjék el a nevezett büntetési tételeket, részben azért is, mert árva volt. Az úriszék a fenti döntést végül 1827. január 2-án hozta meg. BFL V.l.b Nr. 2621.
