Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...205 A testi fenyítés visszaszorítása mellett ugyanakkor a 18. század végén az ítéletekkel igyekeztek az erőszakos megoldásokról leszoktatni a lakosokat, mondván, az erőszak semmilyen formája sem fogadható el, ezt az elvet azonban a lakosság jó része még a 19. század első felében sem sajátította el. Amikor 1785-ben a tanács büntetést rótt ki Michael Walterre, amiért az a Radl fogadóban Peter Blanckot úgy kupán vágta egy serleggel,64 hogy a panaszos utána napokig szédült, döntését azzal indokolta, hogy „mindenhol köztudott, hogy az ütés tilos”. Waltert végül kötelezték a 26 krajcámyi kezelési költség megfizetésére, és két órára engedelmességre intették.65 A 19. század első felében a hasonló ügyekben a korábbiakhoz képest jóval enyhébb döntések születtek, s nagyobb hangsúlyt fektettek annak kivizsgálására, mennyire volt felelős a sértett fél is az események eszkalálódásáért. Álljon itt utolsó példaként egy 1838-as eset! 1838 decemberében Georg Bemer szóbeli panaszt nyújtott be, mivel Matthias Giegler és társa, Joseph Graf éjjel az utcán megverte. A kivizsgálás során kiderült, hogy az este folyamán mindhárman a Vogl fogadóban tartózkodtak, ahol Bemer megtámadta (attakirt) az alpereseket. Giegler viszont ugyanott szidalmazta Bemert (a leírásból nem derül ki, a kettő közül melyik történt előbb). Az ügy odáig fajult, hogy amikor Bemer éjjel hazaindult, Giegler és Graf követték, majd amikor utolérték, tovább veszekedtek, végül jól elverték. A tanács úgy vélte, mindhárman egyformán felelősek a történtekért, ezért egyikükre sem szabott ki büntetést.66 Nők a kocsmai csetepaték hátterében: példák személyes ellentétekre és nemi erőszakra Amint fentebb említettük, nők ritkán vagy csak közvetve fordulnak elő kocsmai öszszetűzések hátterében.67 Valószínűleg a családok, családfők között húzódó mélyebb ellentétek, régi viták rejtőznek Hieronymus Dorsch és Matthias Ackerl nejének 1758-as ügyében. A bejegyzés szerint a város felső fogadójában mulatozó Dorsch a vele lévő fiatalokat felbujtotta, hogy heccből verjék meg a nő fiának kutyáját. Amikor a nő erről tudomást szerzett, a város bírósága előtt tett panaszt Dorsch ellen, majd felindultságában ugyanott szidalmazta,68 amiért viszont Dorsch kért elégtételt, mivel bírósági esküdt 64 A bejegyzésben a Tscharkan szó szerepel, ami lengyel és orosz nyelven egyfajta serleget jelent. BFL V.l.a 6. kötet 1785.09.17. 65 BFL V.l.a 6. kötet 1785.09.17. 66 Bemer egyébként elégedetlen volt a döntéssel és fellebbezett. Az ügy folytatása ismeretlen. BFL V. 1 .a 18. kötet 1838.12.15. 67 A fogadósnékat érintő ügyeket ld. a fogadóbérlőket tárgyaló fejezetben. 68 „...pro diese seine anreilzung... kein brawen man zu stehet, declarírt als ein Judes Bruder dessenthalben ” BFL V.l.a 4. kötet 1758.12.16.
