Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások
180 Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok... Óbudán először 1807-ben utalnak a biliárdra, a koronauradalom és a Keresztény Község között kötött haszonbérleti szerződésben. Nem véletlen, hogy az uradalom ebben az esetben is a kávémérés jogával együtt adta bérbe a nyilvános biliárdjáték lehetőségét az óbudaiaknak. A szerződésbe belefoglalták a többi engedélyezett játékot, beleértve a tekézést is. A bérleti díj viszonylag alacsony összeget, mindössze 50 Ft-ot tett ki, de a községnek köteleznie kellett magát, hogy csak egy házban engedélyezi a kávémérést és a nyilvános biliárdjátékot.51 Az uradalom ezt követően rendszeresen a kávémérés jogával együtt adta bérbe a biliárdozási engedélyt.52 Kezdetben az uradalmi Mókus fogadónak jutott a megtiszteltetés, hogy a hagyományos funkciók mellett (italmérés, étel felszolgálása, szállásadás, tekepálya) kávémérést és biliárdszobát alakítsanak ki benne, ami természetesen hozzájárult a fogadó kelendőségéhez, magas bérleti díjához (1807-ben a nyilvános árverést követően évi 1300 Ft-ért tudták bérbe adni).53 A város saját elegáns fogadója, a Korona építése még csak tervbe volt véve, de Óbuda tanácsa már elérte a jószgáigazgatónál, hogy a Mókus helyett áttegyék oda ezeket a jogokat, s a fogadó felépültét követően, 1819-ben további szerződést kötöttek a Korona-beli kávémérési jogról.54 Mindezek ellenére sem a kávézást, sem a biliárdozást nem lehetett e négy fal közé szorítani. 1821-től a többi uradalmi fogadóban is általánosan engedélyezték a kávémérést.55 Az uradalom képviselőinek nemtetszését jelzi, hogy 1825 őszén a szokásos kávémérési jog bérletéről szóló szerződésben külön pontként tüntették fel, hogy ezt a jogot a Korona fogadóban gyakorolhatják, és nem tehetik tetszésük szerint át azt akárhová.56 Ennek ellenére Óbuda tanácsa a továbbiakban nem járt el következetesen a kérdésben. A Vogl fogadó 1827. évi két szerződése közül a másodikban már kihúzták a kávémérés jogát, a Mókuséban és a Koronáéban viszont szerepeltették.57 1830-ban az uradalommal kötött új haszonbéri szerződésben külön megjegyezték, hogy a Mókus fogadót kávémérés jogával adják át (a többit nem).58 Az egy évvel később, a kávémérésről kötött megállapodás alapján úgy tűnik, az uradalom az általános haszonbérleti szerződés során az uradalmi fogadók közül a Mókust 51 BFL V.l.v 1807.07.01. Az uradalom eredetileg három évre adta haszonbérbe a jogokat (az 1807.11.01-1807.10.31. közötti időszakra), de a Magyar Királyi Udvari Kamara csak egy évre hagyta jóvá azt 1807. október 29-én. 52 A további szerződéseket ld. BFL V.l.v 1808.05.16. (1808.11.01-1811.10.31. közötti időszakra, a fent ismertetett feltételekkel: kávé, biliárd és egyéb engedélyezett játékok, beleértve a tekét is, ekkor 55 Ft éves díjjal, félévenkénti fizetéssel), 1812.03.09. (1812.05.01-1815.04. vége, 20 Ft bécsi pénz az éves díja), 1815.01.23. (1815.05.01-1818.04. vége, 24 Ft éves díj) 53 BFL V.l.v 1807.09.10. Szerződés Óbuda városa és Melchior Friedrich között a Mókus fogadóról. 54 BFL V.l.v 1817.07.22. Szerződés Óbuda-Visegrád koronauradalom és Óbuda Keresztény Községe között és 1819.01.30. (a szerződés az 1819.02.01-1825.01.31. közötti időszakra vonatkozott és éves díjként 8 Ft konvenciós pénzben állapodtak meg). 55 BFL V.l.v 1821.12.05-i és 1825.02.01-i szerződések a város és a fogadóbérlők között 56 BFL V.l.v 1825.10.25. Szerződés Óbuda-Visegrád koronauradalom és Óbuda között. 57 BFL V. 1 .v 1827.11.26-i szerződések. 58 BFL V.l.v 1830.09.03. Haszonbéri szerződés Óbuda-Visegrád koronauradalom és Óbuda városa között.
