Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)

Szőlősgazdából fogadóbérlő, bérlőből hivatásos fogadós: a Donaberger család

SZŐLŐSGAZDÁBÓL FOGADÓBÉRLŐ, BÉRLŐBŐL HIVATÁSOS FOGADÓS: A DONABERGER CSALÁD

Óbudán a 19. század első felében a legprofesszionálisabb vendéglátó-családnak a Donabergerek számítottak. Történetük jó példa arra, hogyan ismerte és használta fel egy tipikus szőlősgazda-család a bormérésben rejlő lehetőséget, és építette ki generációkon átívelő, sikeresnek mondható családi vállalkozást. A család első ismert tagja Óbudán az 1751-ben néhai Johann Frai lányával, Barbarával házasságot kötő Michael Donaberger (az anyakönyvben Tonauperger alakban fordul elő, az 1840-es években a családot Donnenbergemek is hívták), aki a szomszédos Újlakról költözött át Óbudára. Életéről keveset tudunk, 1763-ban az anyjával, Theresiával három évvel korábban megkötött osztályegyezséget egyenlíti ki.1 Valószínűleg azonos az 1774-ben esküdtté választott Michael Donaberger zsellérrel,2 aki tevékenyen részt vett az 1770-es évek Ferberth jószágigazgató elleni, valamint szabad királyi városi rangért folytatott küzdelmében, a Bécsbe küldöttek útját anyagilag támogatta.3

Fiát, Georgot 1785-ben a külső tanács tagjává választották, később (1790-1798 között, majd 1810-ben) pedig esküdt lett.4 Georgot 1781-ben a Szent Donát-kápolna építésére adakozók között találjuk.5 Mind az apa, mind a fiú heves természetű ember lehetett, 1776-ban Georg,6 két évvel később Michael keveredett verekedésbe. Az apáé különösen durva volt, régi, akár a hivatali időkből származó mély sérelmek állhatták a háttérben, ahol Georg Donaberger és Caspar Weltz esküdtek az egyik fogadó előtt szidalmazták és verték egymást, több ember jelenlétében.7 Egy másik példa Georg nehéz természetére: 1783-ban Matthias Grundner újlaki polgár neje, Elisabetha panaszolta be testvéreit, Joseph és Georg Donabergert, amiért apjuk, Michael után az örökséget úgy osztották fel, hogy őt megrövidítették, s „nyakasságuk és szándékos nemakarásuk”

1 BFL V.l.a 5. kötet 12. p. 1763.11.26.

2 https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/1223/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ0b25hYmVyZ2Vy InO (utolsó lekérdezés: 2019.09.23.).

3 Az 1775. évi útra például 20 Ft 45 krajcárt adott. BFL V.l.b Nr. 294., a mozgalommal kapcsolatban nevét ld. még BFL V. 1 ,b Nr. 243.

4 https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/125/?list=eyJxdWVyeSI6ICJkb25hYmVyZ2VyIiw gInNvcnQiOiAiUkVDTIVNInO (utolsó lekérdezés: 2019.09.23.).

5 BFL V.l.b Nr. 334.

6 Sebastian Langer bepanaszolta Georg Donabergert, Sebastian Berlingert és Franz Lucianovicsot, amiért éjjel a nyílt utcán megtámadták és megverték őt, valamint fivérét. Nem az első eset lehetett, mert a tanács két óra engedelmességet követelt meg az elkövetőktől, s ismételt előfordulás esetére 24 korbácsütést helyeztek kilátásba. BFL V.l.a 5. kötet 1776.01.04. 169. p.

7 A tanács mindkettőt két font viasz megadására kötelezte az egyház javára. BFL V.l.a 5. kötet 1778.02.22.