Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A fogadóbérlés menete
142 A fogadóbérlés menete hogy kizárólag óbudai bort mér ki, a sört pedig a helyi sörmérőtől szerzi be, továbbá, hogy bérlete lejártát követően átadja a leltár szerint meghatározott dolgokat. A Koronáért még Budáról is érkeztek jelentkezők, például a kávés Joseph Christen.4 A korábbi bérlő, a leginkább kávéméréssel foglalkozó Ignaz Havranek ismét megpróbálkozott a fogadó megszerzésével, de licitált a helyi, vendéglátással is foglalkozó családok tagjai közül Franz Hiedl és Anton Giegler (Hiedl részt vett az 1847. évi magán bormérési szabályzat megalkotásában). A magas összeggel, 1441 forinttal nyertes, közelebbről nem ismert Anton Gerstner nem sokáig örülhetett győzelmének, az árverést ugyanis, szabálytalanságokra hivatkozva (elmaradt az árverés háromszoros előzetes, újságban történő meghirdetése),5 a korábbi feltételekkel megismételték, s noha megemelték a kezdő licitet 700-ról 800 forintra, a fogadó a februárinál végül jóval alacsonyabb összegért, 851 forintért kelt el. Az ismételt árverés a jelentkezők kedvét is elvette, a négy korábbi licitáló közül csak Ignaz Havranek szállt ismét versenybe, s a nyertes az előző árverésen még csak a kisebb Vogl és Mókus fogadókra pályázó Friedrich Träger [Tröger] lett. Hasonlóképpen meg kellett ismételni a Vogl árverését is. Érdekes, hogy ennek korábban szintén ismeretlen nyertese, Gregor Weingartshofer az 1834-től folyamatosan vendéglátásból megélő Leopold Schlöglt szorította háttérbe (Weingartshofer eredetileg a Koronát szerette volna megkaparintani). 4 5 A pesti származású Christen 1830-ban szerzett budai polgárjogot, és 1861-es haláláig ott élt. BFL IV. 1002.u 2. kötet 28. p. (1830.12.20.), BFL IV. 1002.y III. 139. (1861.03.23., kihirdetve: 1861.04.27.) BFL V.l.b Nr. 4055. és 4064.
