Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A fogadóbérlés menete
A FOGADÓBÉRLÉS MENETE Az árverés Miután a város és az uradalom megkötötte a fogadókra és az italmérésre vonatkozó haszonbérleti szerződést, következett a megfelelő fogadóbérlő megkeresése. Az uradalmi fogadók és a sörház nyilvános árverések során találtak új gazdájukra. Az eseményt kezdetben csak kidoboltatták, az 1830-as évektől pedig már a sajtó útján is meghirdették, mint azt a Jelenkorban megjelent 1835-as hirdetmény is mutatja: HIRDETMÉNY. A’ nagym. m. k. u. Kamarának rendelése következésében folyó eszt.julius 20án — lör az Ó Buda koronái mezővárosban, és ennek határiban lévő uradalmi öt korcsma, u. m. a’madár, — mókus, — kerék, — és veresfenyő nevezetű korcsma, valamint a ’ tégla-kemenczénél levő korcsma is (pedig az italméretésnek, — kivevén ennek úrbéri időszakát — szent György napjától kezdve egész sz. Mihály napig kizárólag való gyakorolhatásával) — 2or az O Buda uradalmi téglakemencze, — 1836ik észt. február lsőjétül kezdendő egymásutáni hat esztendőre nyilványos árverés utján bérbe fog adatni. — A ’ bérleti föltételeket az O Budai kir. kam. praefectusi hivatal ’ írószobájában, hol az illető árverés a ’ megnevezett napon reggeli 9. órakor fog tartatni, az árverés határnapja előtt is megtudhatni. Az árverés után semminemű ajánlatok sem fogadtatnak el. Budán május 8kán 1835. (Jelenkor, Értesítő 1835.06.03. 4. évf. 44. sz.) Az árverések tehát általában reggel zajlottak a városházán, s lehetőleg egy nap intézték az összes fogadó ügyét. Ha valamelyik fogadó nem kelt el elsőre, a licitet később, akár aznap délután megismételték. Joseph Engelhardt serfőző például állítása szerint azért maradt alul az egyik, sorházért folyó árverésen, mert a reggeli eseményen belázasodott és haza kellett mennie, s mire visszaért, a licitet már más nyerte meg.1 1836-tól maradtak fenn árverési jegyzőkönyvek, ezekből két év anyagát tartottuk érdekesnek bemutatni, az 1836. és az 1847. évit. 1836-ban a karácsonyi ünnepeket követően tartották az áveréseket.2 A kiinduló árakból jól látszik az egyes fogadók rangsora: a Vörösfenyőt és a Kerékét, mivel a lakott terület határán, illetve külterületen helyezkedtek el, viszonylag olcsóra taksálták, de az országúti forgalom miatt mégis biztos megélhetést ígértek. Nem véletlen, hogy akkori bérlőik megpróbálták továbbra is megtartani azokat maguknak. Előbbi esetében Wenzel Polifka sikerrel járt, sőt, 1834-1 BFLV.l.bNr. 1510. 2 BFL V. 1 .v Árverési jegyzőkönyvek, 1836.12.27.
