Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Az egyes fogadók karaktere, jelentősége
Az egyes fogadók karaktere, jelentősége 117 Nr. Ft kr. 10 keményfa szék 15 2 polírozott négyszögletű asztal 6 6 vendéglőasztal (Gastzimmer- Tisch) 12 50 fonott szék 20 Joseph Blau adóssága 1840. február 1-től 55 Összesen 1278 30 Radl fogadó 1774 körül cseréptetős köményes, cserépkályhás téglaépület, benne előszoba, vendégszoba, szoba, konyha, spájz, alatta pince 61 akó bor tárolására. A fogadóépülettel szemben kocsiszín, nyolclovas istálló, ámyékszék volt. A fogadóhoz másfél hold kukoricaföld tartozott.84 A felhőszakadás többször okozott óriási károkat a Radl fogadónak (1776, 1837, 1842). Az 1837. május 15-i tönkre is tette az akkori fogadóst, mivel a fogadó lakhatatlanná vált (az új bérlő, Michael Stéhli (Stelly) ingyen lakhatott július végéig a fogadóban, egészen addig, amíg teljesen ki nem takarította és rendbe nem tette azt).85 1842. szeptember 29-én a viharos időjárás miatt félbe kellett szakítani a szüretet, délután viharfelhők, orkán erejű szél csapott le a szüretelőkre. A hegyekről ömlő víz elárasztotta a vendéglőt, a víz betörte annak utcafronti és a mezőre nyíló kapuját. A fogadóban négy láb magasan állt a víz, noha ide jöttek volna menedéket keresni a szüretelők is. Az esőben meghalt két óbudai és két idegen, elpusztult 18 ló, 2 ökör pedig lerokkant, a szüret nagyja odalett.86 1842-ben a Szent Péter és Pál templom filiájaként 8 katolikust tartottak itt nyilván,87 ez a fogadóst és családját, illetve személyzetét jelentette. A távolsági forgalom miatt volt jelentős, mivel a fent említett két országút találkozásánál létesült. 1869-ben „régi korcsma épület”.88 Az 1873-as városegyesítést követő felmérésben rossz minőségű, ke-84 MNL OL T 1 Nr. 183/1-2. 85 BFLV.l.a 18. kötet 1837.05.20. Nr. 153-154., 1837.07.08. Nr. 186. 86 Österreichischer Beobachter 1842.10.12. 1127. p. 87 Sehern. 1842. 10-11. 88 Budapesti Hírlap - Budapesti Közlöny, 1869.06.15. 3. évf. 134. sz.