Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben 181 Összegzés Mi tehát az interjúk haszna a várostörténetben? Az interjúkból kibontakozó egyéni történetek egyfelől megélés- és identitástörténetek, a lakóhelyhez vagy az egykori lakóhelyhez való kötődés narratívái, amelyekből megtudható, milyen volt egy adott városrész múltbeli társadalma, a helyi kapcsolatok rendszere, milyen volt a fizikai tér maga, milyenek voltak a városi tér használatának jellegzetességei, és hogy épült be mindez az egyes emberek élettapasztalatába. Adott esetben saját jogon is érdekes, koherens elbeszélések, amelyek rokoníthatók az életútinterjúkkal, és hasonló módszerekkel elemezhetők. Másrészt az interjúk olyan narratív források, amelyek alkalmasak arra, hogy ellenpontozzák, vagy éppen elmélyítsék és egyéni tapasztalatokkal gazdagítsák a más forrásokból kibontakozó képet. Harmadrészt az intetjük a közös emlékezet lenyomatai; nagyobb számban rögzítve arról árulkodnak, hogy milyen eseményeket emel ki, milyen dolgokat és szereplőket őriz meg, kiket tekint hőseinek és milyen legendákat sző mindebből a helyiek emlékezete. Az inteijú számtalan különféle formájában alkalmas lehet arra, hogy az egyéni emlékezetek sokféleségén keresztül megragadjon valamit abból, amit az emlékezés problémájával sokféleképp szembesülő történettudomány és a szociálpszichológia kollektív emlékezetnek nevez; a legendák, ha úgy tetszik, egy adott közösség kollektív emlékezetéből táplálkoznak. Igaz, ha a helyi „közösséget” úgy próbáljuk meghatározni, mint az ugyanazon a helyen élők összességét, könnyen kiderülhet, hogy ez a fajta idealizált közösség egy nagyvárosi negyedben inkább csak a képzeletben létezik; a gyakorlatban sokkal inkább egyénekről, jobb esetben a maguk saját életét élő közösségekről, rétegekről, szubkultúrákról van szó, amelyek egymás mellett léteznek ugyanabban a városi térben, és gyakran egymással versengve igyekeznek kisajátítani az adott városi teret.41 Ami tehát az interjúkon keresztül feltárul, az nem egyféle, hanem többféle kollektív emlékezet, az egyes társadalmi csoportok, szubkultúrák egymással párhuzamos, de egymással össze is fonódó múltja és helyi öntudata. A múlt azonban nem lezárt egész, ahogy az élő interjú módszerével rögzített életutak és megéléstörténetek is lezáratlanok. Az interjúk képesek megragadni egy városrész fizikai és társadalmi átalakulásának folyamatát annak egy-egy szakaszán, de anélkül, hogy a történet vége bárki számára ismert lenne. A városrész eddigi sorsa, megépülése, lassú pusztulása, részbeni megújulása feltárható, jövőbeli sorsa viszont nyitott kérdés. Az interjúk hozzájárulhatnak annak megértéséhez is, hogy kik költöztek 41 PADDISON 2001. 194-205. p. Paddison ebben a tanulmányában kritikának veti alá a „community”, „local community” városszociológiában, antropológiában, várospolitikában, sőt a mindennapi nyelvben is elterjedt fogalmát, rámutatva arra, hogy ez a fogalom gyakran idealizáló vagy illuziórikus.
