Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
172 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia le lehetett menni este is, mikor egy szép téli este volt, akkor hógolyózni nem volt probléma.”27 Az erzsébetvárosi helytörténeti interjúkban is hangsúlyosak a történelmi kataklizmák, az események emlékezete: így például a vészkorszak, illetve 1956 helyi tapasztalatai. A narratívák révén feltárul az, hogy hogyan működött ez a városrész rendkívüli történelmi helyzetekben. „De ’56 azért mindenkinek, aki a téren lakott, meghagyta a maga nyomait, mert akármennyire nyolc éves voltam, [...] az egy nagyon felemelő érzés volt. De a Klauzál téren azért gyakran lövöldöztek. [...] A szobaablakok a térre nyíltak, és néha fölmerészkedett a család és a többiek is a lakásba, de leginkább lent voltunk a pincében. És hát mi gyerekek, persze nem kellett minket nagyon félteni... .Nem tudtam elképzelni, hogy mi az, hogy barikád. És hát [hiába] magyarázták, mondták, nem. És mi egyszer kilógtunk. Kimentünk a Lenin körútra, a fiúk megmutatták nekem, hogy mi az, hogy barikád. És kifogtunk egy nagy lövöldözést. És hát tényleg csodával határos módon értünk vissza. Ugye a Dob utcán mentünk ki, és ott voltak a fölszedett kövek, és ott volt két nagy barikád; és jöttek az orosz tankok, fölfelé a Dob utcán, a körút irányába, és mi ott a fal mentén futottunk, és hát azért a tankoknak a dübörgése, az szörnyűséges, és én akkor kicsit úgy éreztem, hogy valami nagy hülyeséget csinálunk, de épségben hazaértünk. De volt egy másik élményünk is, nekem és a többieknek is, hogy egyszer behoztak egy sebesültet a térről, egy ilyen lövöldözés után, és a házlakók próbálták őt ott elkötni, és valaki elrohant orvosért, mert nagyon súlyos volt a sebesülése.”28 „56-ban a Klauzál téren sok minden történt, és sokfajta legendárium van, és sok igaz történet van, és sok kevésbé igaz történet van. Én akkor középiskolába, első osztályba jártam. Voltak nálam tekintélyesebb és nagyobb fiúk is. Én 14 éves voltam, ők voltak 16 és 23 között. [...] Az egy komoly, kemény banda volt. A felgyújtott, kiégett üzletekből, a Divatcsarnokból is hordták el a dolgokat. És később megszervezték a, lehet, hogy nem Bécs, csak Nickelsdorf-Budapest kék buszjáratot. Elloptak kék buszokat, nagy pénzért a disszidensek tömegét vitték. És hát tevékenyen részt vettek az 1956-os eseményekben is. De nem túl sokat harcoltak.”29 27 MATERN 2009. 392. p. 28 Interjú L. M.-val, 2011. május 1. 29 MATERN 2009. 410-41 l.p.
