Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 97 építtetők érdekeinek függvénye, a lakóparkok lakásállományának összetétele már inkább az ott lakást vásárlók igényeit tükrözi. Kömer és Nagy egyetértenek Csizmadyval abban, hogy manapság főleg kis és közepes - maximum 65 négyzetméteres — lakásokra van fizetőképes kereslet; a fejlesztők szerint az ennél nagyobb alapterületű lakások értékesítése már problematikus. A fejlesztőknek, akárcsak a klasszikus spekulációs bérházak korában, inkább az az érdekük, hogy minél nagyobb számú, aránylag kicsi lakással töltsék meg az épülő társasházakat, tekintve, hogy ezeket jó eséllyel el is lehet majd adni. Az eredmény: az új építésű házakban a lakások zöme kicsi vagy közepes méretű; a lakásállomány összetétele ebből a szempontból nem javult a szocializmus utolsó évtizedéhez képest, sőt. Kömer és Nagy e tekintetben aggasztónak látják a helyzetet, és hangsúlyozzák, hogy a kialakult helyzetért nagymértékben felelős az állami lakáspolitika mai rendszere. „E folyamatok felvázolása nyomán kitűnnek jelenlegi lakáspolitikánk és az 1997. évi épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényünk (Építési Törvény) hiányosságai. A lakáspolitika támogatási rendszerei jelenleg egy rossz összetételű lakásállomány kialakulását segítik, és jelentősen hozzájámlnak az államadósság növekedéséhez. Az Építési Törvénybe átkerültek a német törvény azon pontjai, amelyek kimondják, hogy a településrendezésnek figyelembe kell vennie ’a népesség demográfiai fejlődését, a lakosság lakásszükségletét’, ’a lakosság fizikai, szellemi és lelki igényeit’, ’a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket’ stb., de ezek végrehajtásához nem készültek jogszabályok. Jelenleg tehát nem jó jövőképet alakító mechanizmusok érvényesülnek, és az állami lakáspolitika ezt a folyamatot erősíti.”18 Az állami és önkormányzati lakáspolitika deficitje: a hatósági bérlakás építés hiánya Magyarországon Mind Csizmady, mind Kömer és Nagy könyvében megfogalmazódik a szociális bérlakás (hiánya) mint probléma. Az állami bérlakásépítés 1990 után megszűnt, az önkormányzati bérlakásépítés pedig el sem kezdődött; az önkormányzatok korábban említett finanszírozási gondjai miatt ez több mint érthető. Kömer és Nagy jól érzékeltetik, hogy a magyar állam az államilag finanszírozott lakásépítés megszűntét tulajdonképp azzal kompenzálta, hogy a magánlakás-építést vagy-vásárlást kezdte támogatni: számos támogatási formát, köztük kedvezményes hiteleket vezetett be a magánlakást építőknek vagy vásárlóknak, különösen az első lakásukat megszerző fiataloknak. Ez a politika több szempontból is logikus volt. Egyrészt tehermentesítette az állandó finanszírozási gondokkal küzdő települési, illetve kerületi önkormányzatokat, amelyek többségének valószínűleg nem állt volna módjában nagyobb szabású önkor18 KÖRNER-NAOY 2006. 420. p.
