Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 87 nagylakótelepek, melyek tervezésekor kizárólag a racionalitás és a gazdaságosság szempontjai érvényesültek. A posztfordi korszakban ezzel szemben újból előtérbe kerülnek az emberi igények és szükségletek: a posztfordizmus ideálja az élhető város, az olyan település, ahol mindenki megtalálja a maga egyéni igényeinek megfelelő lakóhelyet, ahol az egészséges környezet kialakításának igénye fontosabb, mint a logisztikai és közlekedésszervezési racionalitás, és ahol az együtt élő emberek közösséggé formálódását városépítészeti eszközökkel is előmozdítják. Lényeges, hogy a fordizmus- posztfordizmus fogalmaival leirt nagy városfejlődési korszakok államformától és politikai berendezkedéstől függetlenül minden modem társadalomban kialakultak. A lakótelepek és lakóparkok összehasonlítása és értelmezése Cséfalvaynál a fenti elméletek keretei között zajlik. Mint az már az előbbiekben, a fordizmus, illetve posztfordizmus jellemzőinek felvázolásakor sejthető volt, az elmélet nem mentes az értékítéletektől. Cséfalvay, bár a lakótelepek és lakóparkok kapcsán sokféle álláspontot ismertet, szintén nem hagy kétséget afelől, melyik településszerveződési formát tekinti is ő magasabbrendűnek. Bár elismeri, hogy egyes, kevésbé igényes lakóparkok külső jegyeikben hasonlítanak a lakótelepekre, szerinte alapvetően téves az az álláspont, mely szerint a lakópark nem több, mint az egykori szocialista lakótelep jobb minőségű, piaci viszonyok között létrejött formája. Cséfalvaynál a lakóteleppel való szembesítés a lakópark (pozitív) definíciójának lényege. A két városépítészeti forma két korszakot, két egymással ellentétes filozófiát testesít meg. „Többről van szó [...] annál a gyakori hazai leegyszerűsítésnél, amely a lakótelepet és a lakóparkot egy kalap alá veszi. [...] A párhuzam néhány valóban bér- kaszárnyára emlékeztető lakópark alapján kézenfekvő, mégis alapjaiban hamis. A lakótelep nem a szocializmus, hanem - a gazdasági-társadalmi rendszertől függetlenül - a tömegtermelés, a tömeges fogyasztás, a tömegtársadalom és a tömegkultúra terméke. És megfordítva: a lakótelep a maga sivár és lélektelen épületeivel, egy kaptafára készült lakásaival nagyban hozzájárult a fordizmus korabeli tömegember kialakulásához.7 Napjainkra azonban sokkal fontosabbá vált az egyénre szabott környezet igénye. Cséfalvay szerint a sokféle igényt kielégíteni képes lakópark az igazi válasz erre a kihívásra, „...a posztfordizmus idején”, írja, „a középosztály életmódtípusokra töredezik szét, és a különböző életmódtípusok képviselői a lakáspiacon már olyan egyedi és változatos lakókörnyezetet keresnek, amilyet ma a lakóparkokban találnak meg.”8 Ami Cséfalvay érvelése szempontjából valamelyest elsikkad, az a tény, hogy a mai városlakók sokféle lakásforma közül választhatnak, amelyek közül a lakópark csak az egyik lehetőség. Cséfalvay látószögéből mintha kiesnének bizonyos lakás-, illetve lakóház-formák. A mai lakáspiac éppen attól sokszínű, hogy a régi és új formák együtt léteznek benne, és ebből a sokféle formából választja ki mindenki az ízlésének és le7 Cséfalvay 2008.262. p. 8 Cséfalvay 2008.261-262. p.
