Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai
Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház... 59 halálozási évei. Rekonstruálni lehet tehát az egyéni élettörténetek és családtörténetek legfontosabb mozzanatait éppúgy, mint az egyénekre, sőt a családokra jellemző mobilitási pályákat és az egyes generációk sajátosságait. A lakásállomány és a lakók együttes vizsgálata pedig lehetővé teszi az egyes egyének életkörülményeinek részletes feltérképezését és annak megértését, hogy mivel függött össze a korszakban az, hogy kinek milyen lakás jutott. Más volt-e lakások házon belüli hierarchiája, mint a második világháborút megelőzően? Mennyire különböztek a ház „legjobb” és „legrosszabb” lakásaiban élők azoktól, akik a polgári korszakban lakták ugyanezeket a lakásokat? Egyáltalán, ugyanazokról a lakásokról beszélhetünk-e, vagy pedig az államosítás, társbérletesítés, lakásfelosztás révén gyökeresen átalakult lakásállományról van-e szó? A fentiekből azonnal sejthető, hogy e forrástípus esetében rendkívül érzékeny személyes adatokról van szó, amelyek elemzésekor a történésznek szigorú etikai szabályokat - illetve konkrét jogszabályokat - kell szem előtt tartania, és amelyek kezelése nagyfokú tapintatot kíván.7 Mivel az 1970-es íveken szereplő személyek közül a fiatalabbak még nagy valószínűséggel élnek, törekedni kell arra, hogy a feldolgozásban szereplő személyek minél kevésbé legyenek azonosíthatóak. Az elemzésben a személynevek értelemszerűen nem jelenhetnek meg (kivéve, ha az érintettek ehhez beleegyezésüket adják); ezen túlmenőleg ebben a tanulmányban a minél teljesebb anonimizálás érdekében nem csak a nevek kezdőbetűit változtattam meg, de a házszámot sem említem sehol. Milyen eredmények várhatók tehát az 1970. évi népszámlálás lakás- és személyi kérdőíveinek elemzésétől? Egyrészt az egyes házak esetében dokumentálható és mérhető a lakosság kicserélődésének mértéke, amennyiben az 1970-es anyagot összevetjük az 1941. évi népszámlálás lakásíveivel.8 Az 1970-es személyi íveken szerepel továbbá a „Mikor költözött be a jelenlegi lakásába?” kérdés; az erre adott válaszok összesítése ugyancsak támpont a lakosság fluktuációjának megragadásához. Elemezhető továbbá a házak lakóinak összetétele életkor, születési hely, foglalkozás, iskolai végzettség szerint; az adott időmetszetben tehát egy ház lakótársadalmának teljes mikroszociológiai elemzése lehetségessé válik. A lakásállomány vizsgálata során szintén tanulságos lehet az 1970-es állapot összevetése az 1941-es lakás- és személyi kérdőívekkel: ily módon dokumentálható az átalakítások (leválasztás stb.) és a társbérletesítés mértéke. A Klauzál téri házak esetében az 1970-es adatok rávilágíthatnak továbbá az 1941. évi, illetve 1945. évi lakónépesség nagyfokú kicserélődésére, és jól mutatják, hogy a Klauzál téri bérházak 1941. évi, felekezet szerint zsidó lakossága - amelynek jelenléte 7 Ld.: 2003. évi XLVIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról; az 1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről; valamint a 2007. évi XCVII. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról. 8 Az 1941. évi népszámlálás lakásívei a lakókra nézve is viszonylag sok adatot tartalmaznak. A lakás adatain kívül szerepel minden, az adott lakásban élő lakó neve, foglalkozása, a háztartásban betöltött státusa, továbbá vallásfelekezete.
